ÉRLELŐ - 2003-2008

Analitika

Amikor az ember már nem akar megfelelni,
mikor az ember a mindennapot akarja túlélni.
Csak egészen egyszerű dolgokat tudok.

A napok lassanként felszeletelődnek,
ahogy anyám szeletelte a kenyeret egykor.
Számban a szavak megfagynak a hidegtől,
hangom nagy, a hangtalan szobában.
Ez az aggastyán kezdet:
rovar-kényszermunka tömör csendben.

Mennyi minden volt, ami megelőzte?
Dolgok eszméje, "világotmegváltani" akaró
eszmék eszméje - majd az eszme csöndje.
Most, ez a rémületes várakozás. Vágyakozás?
Ahol a semmi - semmi már,
csaknem észrevehetetlennek maradni.

Mit tehetsz még?
Milyen tettre vagy itt még?
Tisztálkodásra nincs elég vizünk.
Hosszan tartó mozdulatokba feledkezünk.
A halál az, melyet magunkhoz kell szorítanunk.
Alázat köve, mit lélekben érintenünk kell.

Első lépcsőfok, a tűrhetetlen elszakadás,
az utazás példátlan magányában -
s a hold éjszakai nyitott szemén visszatérni,
vissza - a kitapinthatatlan kezdetekhez.

Hamut ölelő hamu, s a halk szél talán megáld.