Csak a szépre emlékezem

Hiszek a szélben,
ha illatodat hozza,
utcák szürke porán.
Hiszek az esőben,
ha múlt perceket kopogva,
ablakomon élni
kezd a magány.
S miközben a csendet
színesre festik,
halkan koppanó
tavasz illatú percek,
emlékeim délibáb-táncát
puhán megöleli
a vörös est.
Néha, fa árnyékához
támaszkodva, közös
perceket számolok.
S hajnalban,
meglesem arcod.
mi a függönyben maradt.
Talán.