Nem!

Mert nem lehetsz ennyire szeretetlen
a szűkölő lét légüres terében
el nem kiáltott égő könyörgések
tehetetlenségek közt fulladozva.

Mert nem lehetsz ennyire egyedül,
ha minden belső tét húrként feszül
mikor a halálkísértés felébred
s új kibúvót kínál akárha volna.

Ne engedd el - szorítsd kezem,
szoríts még erősebben félelem,
érezzem - halljam, mint töri a kín,
a holnapvágy nyöszörgő csontjaim.

Szeress nagyon, simogass meg élet,
lehelj, egyetlen szónyi menedéket.