ÉRLELŐ - 2003-2008

Monológ

Veszett fejsze keresi nyelét riadtan,
izgatottan zörögnek a csövek a falban,
a szélcsend a semmiről mesél,
sok elgondolt ötlet elvetél,
bár a ház még áll,
már üres.
A téglák feszengnek a vakolat alatt,
vérfoltokat mázol szórakozottan a nap,
mint szenilis piktor festeget,
pedig a sarló félhold
már meghasította az eget,
s a réseken át bekukkant az este,
piciny emlék-morzsákat keresve,
de csak felszáradt könnyeket lát,
megfakult porlepte szobát,
és engem, ahogy idebenn
Téged kereslek egyre,
nem is veszem észre,
hogy közben rég
lement a nap.