KEZDET 1972-2002

Szemed festi hiányom

Szemeidre hálót szövök én
és közepéből tekinteted lesem.
Rajtam szűrődjön át minden fény,
mely zöldjét simítja kedvesen.

Hadd legyek része minden képnek,
mit a világ fest remekbe benned.
Halványzöldje az égszínkéknek
és sötétbarnája a csöndnek.

Legyen a szín, az ecset, a fény,
mindegy hogyan, csak látsszon,
de úgy lennék a legboldogabb,
ha rám feszülhetne a vászon.

Rám rakódva lásd a világot,
kérgeit a felvitt festéknek.
Te gyönyörködj csak, s én hordom
a súlyát az Egésznek.

S ha eltűnök szemedből,
megvakít végtelen magányom.
Örökre mozdulatlan képen
szerelmed festi meg hiányom.