tejüveg karcos reggelen,
mint régen
-- Gyönyörűm!

homályba kötözött testedet
még nézem
-- Gyönyörűm!

fény-bogár dönög szemeden,
simogatás csapkod kezeden
-- Te Szerelem, Szerelem, Gyönyörűm!

még fojt a szó, szádról menekül,
leheletedre toll nehezül,
de tekinteted még a hold túlsó felén!

s látlak valószerűtlen
ezüstös űrben,
álmod összegyűrt kék szkafanderében...

-- tudod-e, hogy ébren
én vagyok csak Veled egyedül?