Versben élek,
árnyban:
biccentek felétek
mintha köszöntenétek
-- de felettem csak holdvilág van.

Fénylő tükörben állok
-- Ő mozdul, én csak utánzok!

Ugrálok, mint a táltos
ki maga a fehér ló
mit valódi késsel föláldoz!

Griffmadárra szálltam
saját húsommal etettem
-- ím, az utolsó darab, mint kivágtam
s ha van csodás hely ahova vágytam
mert akartam
egyre jobban
-- s ebbe haltam,
ebbe fogytam -
tán majd a szó
-- mi hallható,
mi érkezik -
helyettem!