tudni vélem,
hogy csókom is anyag a számon
hogy színes drótként belém gubancolt vérem
leheletem nyomtatott áramkörében
szívemre mint dinamóra döng az áram:
-- vágyam ráz ajkam húsában!

tudni vélem
hogy az égen
a felhők csöpp nedves szívében
-- köddé illant a múlt
s mint fakult savó kering -
minden eddig volt ősöm
vízcseppként összering!

zúzmarás idő tükrösül
fény foszlik foncsorán
-- szemfényvesztő csodán
mosolygok lágyan
mint mézeskalácsra a kisgyerek
-- ha már csak tótágas világ van
majd a tükrös délibábban
magamra ismerek!

tudni vélem
hogy minden holt tárgyon
-- fésűdön te szkíta lány -
ezred éve is talán
hogy ott kopik simogatásom!

tudni vélem
hogy szerelmem megmarad
sejtjeim bár semmivé bomlanak
s gyökér száron,
                        féreg szájon
világgá kerget halálom:
égi pályán fekszem hanyatt
-- szótlanul..

-- hasad bennem az anyag
szertefröccsen, szertehull
keveredik és pengve
belémerevedik új rendbe!