jövendölésnek vad, átoknak szelíd.
szeretni csak úgy tudok, mint a híd
két nem azonos part között:
Te átjársz belém,
én átjárok Beléd..

ami megtart hajnali, esti fényt, ködöt,
-- csak pillérek,
vízbe hajigált fillérek
"majd még, tán jövök.."...

"éjszaka utadba állok,
befonlak, mint pók az álmot.."

jó tudni!
ölelni, elfutni,
érkezni, búcsúzni,
menni, lenni...
-- nem több, csak ennyi:
más!

csak magad.
e kívül semmi.
-- minden, minden, minden csak ráadás!