itt vagyok.
-- immár végleg hiányos.

a folyton billenő, lejtő járdaszélen.
hol csurranó szennyvíz vet habot,
a felszín alatt mélyen rothadó napok
szűkülő erében.

részegen, botolva jő a reggel,
s a délelőtt is, csapzott, szemébe lógó hajjal,
sután, szétvetett karral a délután,
míg el nem dől vele
                            imbolygó teste:

az este, mellére szorított nagy feje.
már kevés,
                 nem tanít,

felöklend s bénává józanít
egy-egy váratlan érkezés,
a folytonosság-hiányos, álmatlan ébredés.

mélyülő árok vagyok.

immár magamhoz toldva várok.
-- nyomot sem hagyok.