JUDIT

Fél-zsidó lányt szerettem, egészen.

Fekete hajában füst szagát szerettem:
ha fésülködött
parázs-ködök
lebegtek felettem.

Batyus bánatában, ha néha-néha rámolt,
láttam, hogy sok rokon csak egy-egy furcsa szám volt!

Nász volt
nem egyszer
ezerszer
szenvedéllyel!

És tudtam, ha alszom
két kezével tépi arcom:
fejem vette minden éjjel!

Szerelmét Laokon csoportként
számtalan szoborként
faragta kőbe
-- egyre több lettem Tőle
(s ez lett a vesztem),
hogy kifogytam Belőle!

Most itt maradtam ez eggyel
s még ezer fejemmel
gipszből, agyagból, fából..
ezernyi szememben a távol..

-- sírhatok hát minden reggel,
hogy küldött egy lapot Svájcból!

ZSUZSANNA

Egy az árnyam,
egy akit a vízben láttam,
s harmadik velük a nádban
- egy csupán maga a vágyam!

Három bolond aki leste,
három izgága, kerge vén.
Kettő ki kajánul nevette
de nem lett szerelmes egy se
csak én!

Zsuzsánna fürdött,
-- a lágy szellő takarta....
Léha volt, kacér
s jókedve szertefröccsent!
S hogy néha kapdosott a szél
s röppentek a fürtök,,
s döbbent hold a tóra függött
-- mindenem csak Őt akarta!

S ahogy a víztükörre tette
úgy lett enyém a teste!

Ha csókolt, ha ölelt is, nem itt volt,
-- máshol!
(Ahogy a mély vízből kivett kagylóból
fülünkbe búg a távol!)

Három tünde év,
harminchat röpke hó,
s e csalfa látomásra,
mint valami furcsa hártya
rá tükrösűlt a jég, a hó.

Egy az árnyam,
egy kit tükörképként láttam,
s egy csupán maga a vágyam
-- a három ostoba!
S hogy mit is látott?
-- Szirén volt s elúszott tova!

KATALIN

Szemerkél a savas eső,
földben búvik s rozsdáll a cső.
Súlyosan áll itt,
csöndesek mállik,
mohásodik a kő!

Az idő örök!
-- Sorsunk benne pörög!

Te vagy csak: a "Mindig Tiszta Nő"!

Te vagy a fogódzó!
Te vagy a víz, a korsó!
Te vagy a guzsaly, az orsó!

S a szál, amit fonunk: álmunk!
-- Ezzel oldunk, kötünk -
s mint hosszú köldökzsinóron
e csúf világ felett lebegve szállunk,
röpködünk!

Mi törpe már az marad: nem nő!
A mag héja meghasad, sosem lesz termő!
A fákról rothadt szél szakad,
mint hústalan gyümölcs: a felhő!

Az idő örök!
-- Sorsunk benne pörög! -

Te vagy csak: a "Mindig Tiszta Nő"!
Te vagy a rejtő, rejtező!
Te vagy az étel,
ha valaki nem ebédel
-- s éhe nő!
Te vagy a gyengében a védtelen erő!

Összefogódzva járunk.
-- Hol szűkül, hol tágul világunk. -
Egymásra vágyunk,
s egymás kezében
-- e hunyorgó vaksi létben -
mintha fehér botocska
kopogna
utánunk!

Az idő örök!
-- Sorsunk benne pörög! -

Te vagy csak: a "Mindig Tiszta Nő"!
-- Te vagy a Vég a Tő!

(Nem vagyok már gyerek,
s nem vagyok még férfi sem,
míg minden Asszonyt kit szerettem
Anyámnak hiszem!)

Szívem
meztelen
kitakarva.
Te lépj most nesztelen
rajta!
-- Gázolj térdig a vérben!
Mi Neked fáj én is érzem!
Vitatkozz velem,
ne ellenem:
értem!

Éveim negyvenen
-- s remélem még vagy tízen..?
/Mint az ötven bölcsek,
kik szerelmed előtt ledőltek!/
Hagyd hogy megégjenek
perzselő tűzben, lángban.
Én nem égek!
Parázslasz, amíg élek!
-- Nézd beszélek..
s csak füst van a számban!