vannak Akták!
(Adták. Kéretlen.
S most is hogy véletlen kikértem:
Anyám gyöngy betűivel jelentett rólam
s én még is csak úgy emlékszem:
lázas homlokom simítja szépen..
s a száján csak ez a szó van:
-- "jól van, kis fiam, jól van...")

Vetettek Gátat.
Nagymarosnál, kik mellettem álltak,
úgy szorították el sebem,
(csizmák, botok alá estem)
-- az óta vérezem,
Szigetköz nekem a testem.)

Nem kérték szavam.
Nem adtam.
Ha adtam,
nem köszönték.
Már nem üvöltöttem, ha csak a testem,
-- akkor sírtam, ha a lelkem is gyötörték!

Éltem, félve életem:
féltem, hát éltem!
(Vác, Baracska, Debrecen, Szeged, ..
-- Bezártak. Szabaddá váltam, hogy legyek!)

Abba józanodtam,
hogy más sem lehettem
csak egyre élet-szerelmesebben
lerészegedett.

Jártam Prágában,
Csesztohovában
(az utolsó hippi fesztiválon,
egy kolostorban menedéket lelve
20000 kardlap elől
hatvanezred magammal)
s a haldokló dallal,
mert Joplin már "csak" énekelte

-- meghalt bennem a Szabadság szerelme.

Apám ment el közben,
(eltűnt az alkohol ködben)
-- leszakadt fejét négy napig kerestük.. --,
módunk se volt rá, hogy egymást Szeressük!
Működtettem nyomdát,
csempésztem, szórtam röplapot:
én voltam, sok ezred magammal,
ki egy furcsa szájaló lappal,
a Beszélővel (is) csak hallgatott!

Voltam Gdanskban, Scsecsinben
-- hol ezernyi munkás hullt a tengerbe ölve --
kérdel-e felőle,
csak az ingem lett-e véres tőle?

Kacsintgatok a nagyvilágra?
Keresek..?
Persze.

Hátha...,
van még mersze,
valakinek el nem szeretett,
el nem rongyolt,
zászlónak gondolt
fölös Szerelme...?

Ez az én csöndem:
"emberszerelem kell!!!!"
--- Több nem!