tőle tanultam:
-- a magunkba zártság,
megközelíthetetlenség,
folyton haragudni látszás
széjjelfütyörészhető!
-- bár, -- így mondta -
embernek olyan az idő:
csikordul olykor,
mint fogunk alatt a kő.

hozzám is járt.
Apám értem is, miattam is
fütyörészett.
-- farsul, erőtlenül,
mint aki fél belül,
labirintusában magát keresve,
s csak véletlenül
botlott belém a gyerekbe.

fütyörészett, fütyörészett,
s hogy egyirányú útra tévedt,
hol szabályosan, menetirány szerint
szembeközlekedett a halál
-- tanultam megint.

kiútra már nem talál,
bolyong.
olykor megáll, rám legyint:
-- maradj fiú! ne jöjj te bolond!
nem út ez! - nézd meg jól!
az útnak van lába:
hanyatt fekszem
s a testem,
mint csöpp bogár bejárja!

csikorgó idő.
olyan aminő
a kenyérbélbe sütve lelt kavics.
-- hozzád horzsolódik az is!
s kiköpődik a lélek..
-- pedig, hát nem is igaz,
hogy mind, mind hamis volt
ami fénylett!

ballagok csak,
s fütyörészek, fütyörészek!