ha magamban nem lakom,
ha lelkem nem otthonom,
ha úgy les rám a világ
          mint a kíváncsiság
                    a betört ablakon.

ha már a semmitől is félek,
ha nem jön szememre álom
           -- nem is vagyok, nem is élek:
                      magamat csak kitalálom!

ha szétgurul minden,
ha elomlik, amiben hittem,
-- hogy lehessen szeretnem,
           ha úgy függök itt kereszten,
                      hogy bennem nem fogódzik Isten?!