Ajánlom mindenkinek..

Annak, aki fogékony a játékos, tiszta szavakra. Aki érti az üzenetet, mert érzékeny az érintésekre. Ajánlom annak, aki el tudja engedni magát és nem rest megmozgatni azokat a bizonyos szürke agysejteket, hogy forogjon a kerék, szabadon szálljon a szó. Azoknak ajánlom, akiknek a szó - híd lehet, egymás megismerésére, megbecsülésére, megszeretésére.

Még nem láttam, máris szerettem "Gyuricát" - aki nemigen szereti, ha becézik - nekem elnézi. Azon ritka emberek közé tartozik, aki rendkívül hat másokra. Lehet szeretni és lehet utálni -, nem észrevenni nem lehet. Valamivel több, mint egy éve, egy irodalmi társaságban hívták fel rá a figyelmemet, Erzsike hozott verset és olvasta fel egy kisrádióban. Alig egy éve csatlakozott annak a csapatnak a fórumához és elkezdtünk lubickolni! Minden szava érték volt. Inspirált, segített jó kritikákkal, értő hozzászólásokkal és elámított nagyszerű verseivel. Mindezt könnyedén. Minden nap lestem valamennyi megnyilvánulását. Magam is elmondtam versét a kistérségi rádióban. Ma is emlékszem az első közös átélt tragédia megszólítására, izgalmamra a "meg nem született" fiúról. Látszólag könnyed, játékos a stílus, de nagyon kemény, nehéz, mély a mondanivaló. Amin gondolkodni kell. Meg kell állni és oda kell rá figyelni. Sajnos, nem mindenki érti. Van, aki féltékeny rá..

Az emberi butaság teszi tönkre a világot. Nem értik, mert nem akarják, esetleg nem tudják érteni. Mivel több, jobb náluk, el kell taposni, legalább is el kell lehetetleníteni a jelenlétét. Tapasztalatból mondom nincs az a csoport, ami egy idő után nem hígul fel, ahol a kritérium a sokaság és NEM a minőség, és ahol a tömeg, ott a birkalét születik. Lassan tömörülnek, mert olyan jó a nyájhoz tartozni, ahol nem kell gondolkozni csak bégetni és a birka jutalmat kap és nem nyírják meg, nem meztelenítik le, hiszen nincs is mit, mert csak ál-gyapja van, eleve meztelen de nem nesztelen - sőt: egyre inkább ordítva béget, és el is hiszi, ő nem birka, hanem valami nagy, nemes, különleges én (ez a lényeg)..

Így aztán, aki nem asszimilálódik a nyájhoz, azt ki lehet kiáltani: "gőgösnek" - "önteltnek" - "beképzeltnek", azaz fekete báránynak. Építő kritikáira ez a felelet?! Szerintem éppen ez visz előre, ettől fejlődünk és nem a semmit mondástól. Tudták, hogy nagyra értékelem, felhasználtak ellene. Naná, hogy nem nagy sikerrel. A helyet elhagytam Hangot nem. Következett a személyes találkozás - mintha örökké ismertük volna egymást. Félszavakból, tekintet villanásból kitaláltuk, mire gondol a másik. Bizony, egy hullámhosszon voltunk, s talán vagyunk. Kedvese, mint egy őzike, óvón fogja a kezét és vigyázz rá. Ezért is, önmagáért is, őt is megszerettem. Hangunkra vigyázni kell, mert nem egészséges, mert sokan bántják, mert nem ismerik el lelki nagyságát, tehetségét, tudását. Azóta sem múlt el, a személyes varázsa. Órákig tudunk úgy beszélgetni, hogy meghal számunkra a külvilág. Hang, mindig ad magából valamit, ott segít ahol tud. Kohéziós erő -, egy forráspont. Van aki általa tűzzé válik és van aki elhamvad. Nem áldozati bárány ő, hanem nemes paripa...

Ajánlom hát verseit azoknak, akik szeretik a verset, akik értik esetleg érteni szeretnék az élet dolgait, örömöket és bánatot. Legyen befogadó minden kultúrát értő és érző ember. Olvasson Vámost. Ez a HANG üzen. Csak ne legyetek süketek..

Fuchs Izabella