Francesca da Rimini és Paolo Malatesta
1903
akvarell, ceruza, papír (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

A kora reneszánsz Itália iránti rokonszenv mutatkozik meg Gulácsy eme 1903-as képén. A szecessziós vonalkultusz és a csupán lényeges formákra koncentráló stilizálás remek összhangját éri el a festő. Minden vonalnak funkciója van, minden az érzelmek áradását, a szenvedélyes szerelmet hirdeti. A leomló hajfürtök, a kecses, megnyúlt kezek, a felkapaszkodó indák, a tekergő rózsaágak csendes melankóliát sugallnak, ám mégsem süllyesztik unalmas lankadtságba a kompozíciót, hiszen tekergésük csupa mozgalmasság, vibrálás, az érzelmek feszültsége.