Itáliai táj aranyló fényekkel
 1910 körül

Olaj, karton (magángyűjtemény)

Ahogy a hídon átvonuló furcsa, bolondos népség Velencét idézi, úgy az aranyló napsütésben fürdő itáliai táj kapcsán Rómára és a Szent Péter bazilikára asszociálhatunk, még akkor is, ha jelen esetben valószínűleg fantázia-architektúra zárja le a festmény horizontját. Gulácsy római emlékei közül szinte kiemelkedni látszik Michelangelo kupolájának fenséges sziluettje: "A városból távol, mint egy hegy, úgy emelkedik Szent Péter kupolája, megszégyenítve a többi templomok tornyait .. Ha a szédületes félgömb alakú kupola legfelső erkélyére feljutunk, mely fölött már csak a kereszt gömbje van, hatalmas kilátás nyílik meg szemünk előtt." Az elegáns, szecessziós vonalvezetésű fák, és a jellegzetes karneváli figurák tökéletesen simulnak bele a Watteau-i érzékenységgel és ragyogó színekkel megfestett - valóban varázslatos hangulatú - itáliai tájba.