Nem tudjuk, hogy Gulácsy először a Raffaelo előtti
itáliai művészetbe vagy a preraffaeliták festészetébe szeretett-e bele, de az
biztos, hogy "rózsás" hölgyei hasonlatosak a preraffaeliták (mindenekelőtt
Rossetti és Burne-Jones) Jane Morrisban megtestesülő nőideáljának festett
képmásaihoz. Az igéző, sötét szemek, az elragadóan ívelő ajkak, a markáns orr és
az erőteljes áll ha nem is egyértelmű mintakövetésre, de legalábbis varázslatos
egybeesésre utal. E tekintetben figyelemre méltó, hogy Gulácsy akkoriban lépett
a művészi pályára, amikor a preraffaeliták alkotásai eredetiben is megjelentek
Magyarországon. Gulácsy festői érzékenysége és nyughatatlan szelleme azonban
csak rövid ideig időzött el Burne-Jones és társai körében. Ahogy teltek múltak
az évek Watteau és Klee éppúgy megjelent szellemi palettáján, mint a futuristák
és a dadaisták. A külső impulzusokat azonban Gulácsy azon nyomban integrálta a
maga szuverén, szavakból és képekből szőtt világába. E világban a virágok
(mindenekelőtt az élet szenvedéseit és gyönyöreit allegorizáló rózsa)
egyedülállóan fontos szerepet töltöttek be.
