A bordó gyepen az angyallal vívott küzdelem a szerelem és a halál összeférhetetlenségét szimbolizálja. Gauguin a kompozíció egyes részleteit Hokuszai japán festő alkotásairól kölcsönözte, mégis önálló művet alkotott. Az új ábrázolási mód (szintetizmus) egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása, s azonos színek alkalmazásával jött létre. Mint Gauguin mondta, a kép a »babonás-együgyű« parasztasszonyokban egy vasárnapi prédikáció után felsejlő látomást akar bemutatni. A háttér természetellenesen erőteljes vörös színe nem annyira a földet vagy az eget ábrázolja, sokkal inkább a látomás szenvedélyességet szimbolizálja. A vörös színnel ellentétbe állított, erőteljesen körvonalazott s csak gyengén differenciált fehér, illetve kék-fekete színfoltok nagyszerűen példázzák az új festőmodort, melynek semmi köze az impresszionista felfogáshoz. A festmény mérete 73-szor 92 centiméter. Gauguin szándéka az lehetett, hogy megjelenítsen egy olyan víziót, amelyet egy mise után az egyszerű (bretagne-i) asszonyok fejében a pap prédikációjának hatására megjelenik. Ha a kép elemzésekor a tér szimbolikus elrendezést is figyelembe vesszük, akkor értelmet kap, hogy az angyallal harcoló Jákob miért a kép felső részében helyezkedik el: ez ugyanis a szellemi, vallási és eszmei szféra helye. Ezzel szemben az asszonyok a földi, gyakorlatias és racionális térben helyezkednek el - így a két világ nemcsak a fa ágának erős vonalával határolódik el, hanem a két különböző világ összeütközését is szimbolizálja. A két világ találkozása nemcsak térben különül el, hanem dinamikáját tekintve is. Amíg az asszonyok csak állnak és imádkoznak, addig velük szemben a vízióként megjelenő harc dinamikus, éppen mozgásban vannak alakjai. És nemcsak maga a két "férfi" közötti mozdulat az, hanem az angyal két kitárt szárnya is. Gauguin nemcsak arra fektetett hangsúlyt, hogy az asszonyok ruházata bretagne-i viselet lehessen, hanem Jákob és az angyal is - mintha most léptek volna ki a Bibliából. A két világot elválasztó fatörzs, amely a nők számára láthatóvá teszi az ószövetségi időket mintegy távcsőként, jelölheti a tudás fájának egy ágát: a kiűzetés után az ószövetségi időkben - Jákob is - vándorol, keresi hazáját és életét, míg Gauguin jelene már a tudás birtokában, élettérrel és a vallás útmutatásai alapján teljes, földhöz kötött életet élhetnek. És ami elválasztja őket: a tudás, és annak fája.