Az én egoizmusom

Szeretlek,
mert Te is
szeretsz engem.
Ha nem szeretnél,
én akkor is szeretnélek,
mert tudnám azt,
hogy egy idő után
úgyis megszeretsz..

Nyári dal

Nyári dal bújik be
ablakomon,.
Körbetáncol...
Megsimogat...
Feledtetve
a bús napokat.
Lábamba szállt
észrevétlen.
Táncoltam,
de meg is égtem.

Illatos rózsák

Illatos rózsák közt elmerengve
ülök a kertben reggelente.
Tekintetem végigsimogatja
az összes virágot,
s közben szívem átöleli
az egész, árva világot...

Múlnak az évek

Telnek a hónapok, múlnak az évek,
fülemben visszacseng egy szomorú ének.
„Őszanyó” hajam festi egyre fehérebbre,
nagyot sóhajtva gondolok a régi emlékekre

Távolság

Repülő kúszik az égen,
nem láttalak már régen...
Hogy mit jelent-e látvány nekem,
csak Te tudhatod Kedvesem.
Óh, ha repülni tudnék!
Már rég a karjaidban lennék...

A semmi közepén

Élet és halál közt lebegek
a semmi közepén.
test nélkül, szétáradva,
mint egy idegen lélek, én…

Apám

Apám képét őrzöm a falon,
milyen jóképű volt még így, fiatalon…
Tekintete jóságos,
így hát nem tudhattuk előre,
hogy „elveszett” ember lesz belőle…

Megnyugvás

Te remegtél, mint egy riadt őzike,
s én erős karommal tested betakartam.
Ölelésemben megnyugvást találtál végre,
szíved nagy örömére.
Könnyes arcod észrevétlen ölebe temetted,
és tested fájó pontját örökre elfeledted…

Egy búzaszálon ölük…

hagyom, hogy himbáljon a szél…
Ahogy itt ülök, szédülök…
De örülnék, ha megjönnél!

Olyan vagy

Olyan vagy, mint a kisvirág,
melyet néha megtépáz a vihar…
Ám, ha kisüt a Nap, újra erőre kap.

Talán Te is megjössz tavaszra!

Virít a pipacs a szomszédban.
Mezei egér fut alatta…
Most magányos, hideg tél van…
Talán Te is megjössz tavaszra!

A naiv

Már megint csalódtál, sokadjára…
Hittél egy embernek, hittél benne.
Óh, de csodás az emberi elme…
Te bíztál úgy is vakon benne,
hogy titokban másé volt szerelme…

Szavak

Szavak, miket az emberek alkotnak...
Kiteljesedést adva így az arcoknak...

Eszperente szerelem

Lelkem megremegve
simítom kezem a kezedbe,
s a gondokat elfeledve,
temetkezek Veled
a szerelembe....

Barátság

Azt hiszem, Te sokkal erősebb vagy nálam!
...én nem bírtam volna megtenni...
Ha mégis Te sírnál, hát itt az én vállam,
minden rosszat el lehet rajta feledni!!!

Ahogy akarod…

Hát elnyugszom, hisz így akarod...
Bár nehezemre esik nagyon...
mert körötted forog minden gondolatom
és én hagyom angyalom...

Mindenhová elkísérsz

Hogy szaladnak a sínek....
A vonat ablakán elmerengek.
Integetnek a bokrok, a fák nekem...
Így vagy mindig, bárhol legyek, velem!

a Nő

Nélkületek oly’ szürke lenne a világ!
Nélkületek nem nyílna a Földön virág!
Nélkületek nincsen férfi!
Nélkületek nem is lehetne élni!
Éljetek hát soká, Ti nők!

Kiáltanék, de nem merek

„...Boldog vagyok emberek!”
/ezért csak suttogom félve,
múló boldogságomat féltve.../

Gondolat

Ha esőben állok, magányosan,
akkor sem vagyok egyedül,
mert lehull hozzám egy esőcsepp,
s arcomon könnycseppé szelídül...

Kín ...álom

Ha még egyszer megszülethetnék,
a „ Paradicsomban”
Ádámként élhetnék,
szeretnék ott egy lányt,
Éva lenne a neve,
s hogy semmi se fájjon neki,
kőből lenne a szíve!

Látomás

Végtagok nélkül
egy szál izében,
lebegek,
mint medúza
a tenger vizében.

Rád gondolni annyi, mint ne lenni veled!

Felismerés

Ha nem illan el fáradtságod,
mikor meglátsz engem...
Feleslegessé válik hirtelen
minden, mit Érted tettem...

Nevedet dúdolom…

Nevedet dúdolom,
hangodat hallom,
még nem szerettem így,
mint téged bevallom.
Remegő kis tested
járja át a szeretet,
ami, ha Rád gondolok
elhagyja a szívemet…

Pillangó

Pillangó szállt a virágra,
virágnak a szirmára.
Kergettem, de hiába,
fittyet hányt a világra.