Krisztussal kereszten két lator függött;
egyik így kiáltott: tégy csodát velünk!
Másik alázattal kérte az üdvöt…
Mi vagyunk adósok, nem Isten nekünk.

Beérnéd kevéssel: egészség, család,
hetven-nyolcvan évig békében élni…
Isten többet kínál: mennyei hazát,
örökre akar Ő boldoggá tenni!

Magadra gondolsz, mikor Istent kéred,
s féltve őrzöd saját élet-tervedet…
„Jobb adni, mint kapni.”   Félre önzésed,
támogasd a nálad szegényebbeket!

Szeretnéd, ha ismert, sikeres lennél,
vagy legalább boldog szép társ oldalán…
Mindkettő mulandó, „csalfa, vak remény”,
ideig-óráig boldogít talán.

„Add nekem szívedet!” - ajánlja Jézus,
biztos boldogságot a megtérés ad.
Vágyak viharából békés révbe jutsz,
szolgálhatsz örömmel nemes célokat.