Nagyon izgatott vagyok ma éjjel utazunk Erdélybe harminchárom költő társammal. Vajon minden rendben van? Tűnődöm. Össze kell szednem a gondolataimat ne hogy valami megörténjen.

Ma délután két óra tájt jár az idő. Fel kell hívnom Attilát találkozhatom e Nórikával, és ha igen mikor. Ki is az az Attila, merül fel Önben kedves olvasóm a kérdés. Költőtársam akihez komoly és nagyon szép szerelem fűződik. Böjte Atya Zetelaki gyermekeit támogatja.

Nórika közülük érkezett Aszódra. Igen kedves olvasó én Aszódon élek. A gyermekek a Petőfi Sándor Gimnázium Kollégiumában vannak elszállásolva tizennégyen és még két felnőtt érkezett velük. Erzsike és István személyében. Most már közeleg az idő igyekeznem kell látogatóba mert még ma este az útra be is kell pakolnom.

Lassan megérkezem a szálláshelyükre, ahol már az ajtóban várnak rám. Elsőként Erzsébetet ölelem át, majd Nórikát könnyeket ejtve. Az ajkunk nem szól, a szemünk beszél. Újra együtt meghitten közeledünk egy eldugott sarokba, hol elbújva megkezdjük élményeink eszmecseréjét. Attila megjelenik, majd üdvözöl illedelmesen fél testtel átölel picit hosszan...

Már rég nem találkoztunk. Így nem könnyű számomra e látogatás. Nórikának ideje átnyújtanom az ajándékot. Egy kis emlék, hogy emlékezzen reám. Természetesen toll is van hiszen író lesz a kicsi lány. Gyönyörű gondolatait papírra veti. Szeretném ha egyszer valahol olvasnánk verseit.. . Lassan eltelt az idő ismét Attilához lépek búcsúznom kell. Ő marasztal még a vacsorára. Visszautasítanom nem lehet, hiszen bográcsban főtt gulyásleves. (Egy esztendővel ezelőtt én főztem, ma csak vendég lehettem.) Természetesen étkezést imádság előzi meg, és köszönetet mondunk ki ez étekkel megajándékozott. Az udvar friss lége ízesebbé teszi az étel ízét. A meghitt találkozás a gyermekekkel, a tiszta szó, a forró ölelés. Az együtt lenni újra... Varázslatos élmény. Hosszúra nyúlt a vendéglátásom. Nehéz az elválás még is mennem kell. Előbb Erzsébettől, majd Nórikától búcsúzom. Néhány jó tanáccsal még ellátom a kis irodalomcsírát. Bízom benne ez a mag kihajt és az egyik legszebb virága lesz egyszer majd a magyar kebel... Gyöngyözik arcunkon az elválás szirma. Attila is lassan közelít felém, s átölel némán... Hosszan.. Teste rezzen üzenni akar, de ajkunk nem szólal. Szemünk bogara fényt szúr élesen marokra. Fájdalom lepi el énünk idegszállal szőtt szöveteit. Elménk birkózik menni kell vagy tán most maradni... Lassan old a szorítás, a kéz kézben oldva távolodik. A költő páros többé nem létezik... Lehajtott fővel távolodok, büszkeségünk elkopott. Halk köszönés a - "Minden jót Neked" s "Jó utat "- nekem válunk el.
Még egy egy intés. Egymást nézvén távolodunk, lassan elfordulok s szív szorítva indulok hazafelé. Igyekszem koncentrálni az előttem álló hosszú útra. Már izgatottan várom indulásunk. Gondolatom fickándozik, el ne aludjak drukkolok magamnak. Lassan hazaérkeztem. Kicsi fekete tacskó kutyám szalad elibém. Hagyom had csóválja bájjal testét.

Egy hétig nem fogom őt látni. Hagyom most kicsit örülni. Lakásban a Fiam már aggódik értem, anya elkésel, nem lesz időd mindenre. Nyugtatom ne siettessen, hiszen még csak nyolc óra tájt jár. Fiatal az idő. Édesanyám is jő, gonddal van rám pakoljak gyorsan mert mintha ő menne érződik gondoskodó viselete. Rakodok lassan megfontolva ruhákat előbb a fotelba, majd még kétszer jól átgondolva utána kerülnek csak a poggyászba. Táskámat jaj, cserélnem kell. Ez kicsi lesz, tartalma most több napra sokasodik tömve lesz. Lassan hát rendezem papírjaimat. Közben az agy nem tud váltani. Költőpáros voltunk, szerelem versekben nőtt Haukik. Az SMS-ek áradata mind rímes szótárcsoda. Lüktet a fájdalom bennem, hogy Ő nincs már, tova elment. Lesz e még nyár keblemben? Isten tudja lesz e újra.... Írom e sorokat olvasóm, de nehéz mert közben is tépi emlékeimet az idő. Hegek hegedtek, véresen folynak. Soraim porait soha el nem oldja. Lassan éjfél. Telefonálok, egy régi jó barátom vajh' reá számítok. Budapestről hajnal négy órakor indul a busz, s még a kórházba is be kell térni, leadni a bérletemet. Istenem el ne feledjem. Közben barátom hív, Laci az. Közli igyekezzek, hamarosan indulnunk kell, mert éjszaka van, de így is messze még Pest. Eszem egy keveset, pántos rucimat magamra öltöm, túra szandimba lépek s útnak indulunk az Erdélyi szélnek. A kórházban minden kihalt. Tárva nyitván ajtó, minden zümmögés lépéshang most való. Ambulanciára érve kattan a zár kulcsra érve. Asztalfiókba reteszelem tikettem. Sötét éj fekete leve borít még tájat láváját öklelve. Lassan a Keleti Pályaudvar buszmegállója bukkan fel. Hajnalodik. A nap jelzi, itt a pillanat. A hófehér nagy jármű fogad magába. Utasaink a költőknek sora. Vidám lelkek összeölelkeznek, s új világba jönnek. Búcsúzás a kedves ismerősöktől, integetés, indulás. Szívünkben dobban Erdélyt álmodni más. Vágyni közeledtét, érezni illatát. Lassan Miskolcra érkezünk. Árpád és családja már várt minket izgatottan a megállóban. Csomagok térbeni elrendezése következik majd határozott első ellenőrzés. Vegyétek elő igazolványaitokat, ne a határon kezdjétek keresgetni. Teljesen igaza van. Én is keresem a táskámban, jó mélyen keresem, azaz keresném, ha itt lenne. Ismét kutatom. Egyre izgatottabban turkálok a retikülöm minden zugában. Ennyi zseb. Újra s újra keresem. Végül hívom a Fiamat, Miskolcról Aszódra telefonálok. Richikém anya másik táskájában ott van - e, az igazolvány? A Fiam válasza igen volt. Mit éreztem? Hát gondolhatja kedvesem... Beletörődtem. Kivittek társaim az állomásra.

Miskolcról vonattal Budapestre, útközben Aszódon a fiam feladta igazolványom a járműre. Budapesten megváltottam a jegyemet Kolozsvárig. Itt kb. három órát ültem. Még öt percet késett a vonat. Lassan elindultunk. Fülkés kocsiba szálltam. Már elütötte a nap a fényközép időt. Délutánra ment át. Egy idős bácsi regélt nekem régmúlt sebeiről, a magányról. S még is tele volt szép érzelemmel. Nejének mosolygó lényéről a jó Istenbe vetett hitéről az irántam érzett bizalom felszabadította őt, s mesélte szép tavaszait. Mikor nejét rózsatőként szerette, illatozott kertjében az ő nedűje. Családja szentekkel teli, az ő léptei csendes eső, magányom hessenti. Lassan elköszön.. Testét kissé megdönti, szavának akkordja kissé elcsuklik. Kezemet csókolja illendőn, s mély tisztelettel irányomban minden jót kívánva tovaillan.

Kevéske zötykölődés után egy érettségiző kishölgy pattan le mellém. Jókedve, érdeklődő lénye mosolyt csalt szemembe. Igyekszem hozzá orientálódni. Újra fiatalnak érzem magam.

Megpróbálom felidézni éltem vizsga napjait, így én is azonosulhatok a kishölgy szabados lendületével. Irodalomhoz érkezünk. Ezt a témát én is kedvelem. S hozzá a szerelem.. Megmutatom, hát félve versemet. Tetszik neki. Izgatott. Elváláskor puszit ad, és biztat, hogy írjak. Nem mondtam el úti célom, cikisnek éreztem az elfeledett igazolványt. Mennyi bonyodalom. Az utat folytatom. Egy édesanya telepedett le furcsa módon mellém. Gőgösnek ítélem, fennebb él tőlem. Fricskándozva szól hozzám. Elgondolkodom.. Válaszra e méltassam? Jót kell feltételezzem. Igen. Jó, hogy szóltam. Finoman. Csendesen. Leépítettem a fiszből két oktávval. Most már jó lesz. Kellemes a társasága. Kiderült Ő is hívő lélek. Így maradt meg bennem tisztán Éva anya. Kolozsvárra érkeztünk. Leszállás, végállomás.

Tovább kell utaznom, de jegyet kell váltanom. Itt csak Románul lehet. Épp a hölgy s leánya segít nekem. Kikérik az igazoló szelvényem, nékem már csak fizetnem kell. Közli a pénztáros mikor mely vágányról indul a mozdony tovább. Legalább még három óra. Ez itt újra éjjel tizenkét óra. Este negyed kilencre kis csoportunk megérkezett a szálláshelyre. Telefonon tartottuk a kapcsolatot. Így most jeleztem mikor indulok újra útnak. Ők is drukkoltak nekem.
Sétálok a nagy város közepén egy vasúti állomáson egyedül, miközben utasokkal teli még az éj. Valaki mellém lép, s románul kérdezget. Nem értem mit akar. Nézek rá nagy kerek szemekkel, fagyba gyökerezett térdekkel. Egyszer csak odalép egy igazolvánnyal rendelkező férfi, felmutatja polce, s amaz elkotródik messzire. Izgulok, nyelvüket nem értem. Egyedül lenni ebben a helyzetben. A férfi int, majd kérdi mit csinálok itt? Kirándulok, próbálom mutogatni. Mivel foglalkozom? Kérdi. Nővér vagyok. Nem érti. Próbálom angolul. Norsis. Ez sem segít. Daktör. Jesz. Itt helyben vagyunk, kezdi kapizsgálni. Kérdi furán miért éjjel jöttem? Mintha gyanús lettem volna. Újra kérdi, mit csinálok? Válaszoltam írok. Nem érti. Poéta: mutogatom. Ja, Ja, ja . Érti végre. Milyen témában? Szerelmes versek a kedvencek. Igen, de elsőre ezt sem érti . Rajzolok hát szívet, tenyerembe fúvok, s intek. Szeret. Mondja. Igen. Ettől a pillanattól levettem a lábáról. Hozott nekem kávét, üdítőt. Sokat hangoztatta románok és magyarok ellenség, de ő engem megszeretett. Persze a kíváncsiság nem hagyta őt békén. Hová igyekszem? Szerencsére nálam volt Attila hozzám írott pár lapból összeállított picike kötete. Andala volt a fényképem fölé írva. Érezte igazat mondok. Elhitte Attilához igyekszem. Az Ő nevét ismételgette, s közben ő a fiú, én a lány. Tanított románul. Akkor még megértettem, de mostanra már elfeledtem. Toalettre kellett mennem. Kínos volt egy idegen embertől kéredzkedni. Ő illedelmesen mosolygott rám. Elkísért. Szerencsémre jött velem. Egy nem éppen megnyerő külsejű fickó állt a női mosdóban. Elkiáltotta magát, igazolványát a magasba emelve. Pasli pasli! Az idegen futott kifele. Ekkor reám vetette tekintetét, kedves hangon megszólalt, majd karjával invitált tiszta a terep, be szabad mennem. Ekkor nyugodtam meg, biztonságban vagyok. Megsimogatta arcomat, mondott valamit aranyosan románul, aztán közölte velem a vonatom egy órát késik. Megnyugtatott van rám ideje, vigyáz rám. Elfogadtam , bár jobb lett volna a társaimmal lennem. Közben az is kiderült a vonat nem az eredetileg megjelölt vágányra érkezik, hanem a negyedikre. Bonyolultságát tetőzte, a jegyen a kocsi száma és az ülés száma is rögzítve volt. Kísérőm elmagyarázta Ő segít bízzak benne. Rágót is ajándékozott nekem. Az idő telt, s a megértett szavakat ismételgettük. Jelezte ő nem szokta olvasni a költőket, de nagy becsben tartja őket.

Ezért segít nekem. Búcsúzóul még egy szent képet is adott. A Hátuljára ezt jegyezte le nekem: Sok szeretettel egy számomra fontos hölgynek Lorendzó. Közölte, ha bajban leszek az úton mutassam meg, mert román írta. Ez védelmezni fog. Katolikus Ortodox vallás, de a nagy boldogasszony képe van rajta megfestve. Lassan érkezik a szerelvény. Izgulok, tényleg jól informált e ez a férfi. Igen. Sikerült az ő segítségével és védelmével szerencsésen tovább indulnom. Itt egy másik férfit is megkért legyen szíves vigyázzon rám. Szólt a kalauznak is.

Egész utam során mindegy volt ki a román, ki a magyar vigyáztak rám. A kalauz búcsúzóul átölet és megpuszilt. Mivel azt nem mondtam el, kísérőm felhívta a figyelmüket poéta vagyok. Persze lehet, hogy tudta titokban amit még én sem sejtettem azon az éjszakán, hogy megírom ezt a találkozást. Talán remélte szépet fogok írni róla. Én csak a valót mutatom be.

Tényleg jól esett, hogy vigyázott rám. Bízom benne több ilyen magányos utam nem lesz.

A következő városkában a megállóhoz közel egy templomba tértem be. A Szűzanya szobra volt az udvaron szépen felöltöztetve rózsákkal körbe. A templom egyszerű oltára fából faragott kereszt. Hófehér falai tisztaságot szítottak. A pozitív energia elfeledtette velem fáradtságomat. Már csak buszra kell szállnom, s egy taxi vár reám. Az autóbuszban nincs semmi oxigén. A hőség teljesen felforralja testemet. Levegőt vennem is nehéz. Mindegy. Akkor is megérte nem vissza menni. Meghátrálás nem az én műfajom. Előre kell tekintenem.

Fel a fejjel kislány biztattam magam, de már több mint egy napja nem aludtam, s úton vagyok legalább huszonnyolc órája. Megálltunk. Végre levegő. Kint forróság van, de legalább szellő lengedez-. Erdélyi táj, be szép is vagy. Istenem! Be szép! A taxi előállt. A férfi illedelmesen üdvözölt mintha haza jöttem volna. Ő tudott a költőkről, mikor elmondtam neki a címet. Boldog volt, s arra kért írjak olyat, mely mindenkihez szól. Igaza van. Fejtettem ki véleményem . Én csak a szeretetem tudom adni. Nem szeretek politizálni. Könnyen félre lehet érteni gondolataimat, s így jobban látom ha meg sem próbálom. Az én dolgom szeretni, csak szeretni vágyom.

Lassan nem fogja elhinni kedves hallgatóságom, de megérkeztem a szállásomra. Végre lezuhanyozhattam. Törölközőmet tekertem magam köré, mert a bőröndöm a csapattal a buszon maradt. Így a holmiim kirándultak az első napon helyettem. Amennyiben érdekli mi is történt ezen a szép úton a magyar költőkkel, olvassa a Hét torony című irodalmi portált. Én most gondolatban kirándulásom folytatom a 33 magyar költővel.

2012. 07.18.