Szerelmek?

Gala beteges gyerek volt, és időnként szanatóriumba került. Itt találkozott első nagy szerelmével, Paul Éluard francia költővel. Az első világháború kitörése elválasztotta őket egymástól, de 1916-ban Gala útra kelt Moszkvából Párizsba, hogy szerelmét felkutassa.

Egy évvel később Gala és Éluard összeházasodtak. A boldogság nem tartott sokáig, mert a fiatalasszony szexuális étvágya a nimfománia határát súrolta. Bár Éluard büszke volt erőteljes férfiasságára, Galának egy szerelmi partner nem volt elég, és hamarosan szeretőkkel vette körül magát. 1918-ban kislányuk született, Cécile. Anyja nem törődött vele, folytatta korábbi életmódját. Fiúi mindig igen fiatalok, jóképűek és nagy szexuális teljesítménnyel bírók voltak.

Gala szláv vonásokkal rendelkező, vékony, jó alakú fiatalasszony volt. Sugárzott róla a szexuális vágy, így könnyen ismerkedett. Korai szeretőinek egyike a dadaista német költő, Max Ernst volt, aki akkoriban költözött Kölnből Párizsba. A fiatalasszony rávette férjét, hogy közös ágyukba invitálják a német géniuszt.

1929 augusztusában az Éluard házaspár barátaikkal a spanyolországi Cadaquésben töltötte a nyarat. A városka a fiatal festőzseni, Salvador Dalí szülővárosaként híresült el. A huszonöt éves katalán ekkor még hazáján kívül ismeretlen volt, ô maga azonban már sokat hallott a párizsi hírességekről, köztük a szexuális kicsapongásairól ismert Gala Éluardról.

Dalí és Gala 1930-ban Port Lligatban

A nagy találkozás

Dalí első látásra beleszeretett a harmincöt éves asszonyba, amikor megpillantotta szülővárosa tengerparti strandján.
A festő korábban egyszer volt szerelmes, történetesen egy férfiba, Federico García Lorca spanyol költőbe. Galát azonban nem zavarta rajongója korábbi kalandja, toleráns volt minden szexuális túlkapással kapcsolatban. A fiatalasszony titka az volt, hogy pontosan tudta, miként lehet egy férfi nemi vágyát a végtelenségig felcsigázni, anélkül, hogy minden esetben kielégülést nyújtana. Dalí szintén furcsán viszonyult a nemiséghez. Gyűlölte, ha megérintik, ezért leginkább önkielégítést végzett (erről árulkodik A nagy maszturbáló című korai remekműve) és nagyon szerette mások szeretkezését nézni. Egyelőre nem okozott számára gondot Gala hűtlen természete.

Dalí családja azonban ellenezte a kapcsolatukat. Igaz azért, mert tévesen azt gondolták, hogy Gala drogfüggő, és ezzel romlásba taszítja Salvadort. A katalán família kitagadta a festőt, és Dalí nővére, Anna Maria élete végéig hevesen gyűlölte a sógornőjét.

A szerelmesek a következő évben Torremolinosban, egy halászfalucskában a feketébe öltözött, mélyen vallásos asszonyokat botránkoztatták meg. Gala rövid szoknyában, fedetlen kebellel járkált és napozott, és egész nap nyilvánosan ölelkeztek és csókolóztak. A csont sovány, őrült tekintetű Dalí zöld üvegszilánkokból készített nyaklánccal felékesítve szédelgett az utcákon.

Dalí a szürrealista festészet egyik kései alakja volt. Elődei: Max Ernst, Joan Miró és Yves Tanguy már előkészítették számára a művészeti közeget, amelybe érkezett. Miként Brassai, a magyar származású fényképész megfogalmazta: "Dalí volt az az álomfestő, akiről a szürrealista előfutárok oly régóta ábrándoztak", személyiségével, furcsa szokásaival képviselte a mozgalom legfontosabb jegyeit. Dalí első, 1929-es kiállítását André Breton gondozta. Az esemény hatalmas szenzáció volt, miként Dalí két filmje, az Andalúziai kutya és az Aranykor is, amelyeket Louis Bunuel spanyol rendezővel készítettek. Ebben az időszakban Gala sokat segített Dalí imázsának elterjesztésében, a későbbiekben azonban éppen a művészi pálya megtörését okozta.

1934-ben házasodtak össze. Gala ettől fogva Dalí múzsája, impresszáriója és hajcsára lett.

1942. New York - Gala vattapamacsokkal nyomkodja Dalí szemét, hogy víziókat idézzen elő

Gala romboló munkája

Gala nemcsak Dalí munkásságát, de világnézetét is befolyásolta. A moszkvai fehérterror szellemét dicsőítő asszony hamarosan kioltotta Dalí liberális nézeteit, amelyeket korábban Lorca és Bunuel hatására vallott. Mindketten Hitlert és Francót éltették. Dalí kijelentette, hogy "a horogkereszt a jobboldal és a baloldal megbékélésének szimbóluma".

A Dalí házaspár a második világháborút New Yorkban vészelte át, ahol a művész sokkoló egyénisége és újgazdagok megrendelésére készített, giccsbe hajló portréi hatalmas anyagi sikert hoztak. Holott az európai avantgárdot kiárusító, divatos festő csupán Galáról készített munkáiban csillogtatta meg korábbi intenzitását. 1948-ban Dalí a spanyolországi Port Lligátban, nem messze szülővárosától bombasztikus interjúkban kijelentette, hogy megtért a katolikus egyházhoz. Mindezt azután, hogy fiatalon a vallást pocskondiázta.

A hatvanas évek elejére a művésznek egyre megalázóbb munkákban kellett részt vennie, hogy kielégítse felesége pénzéhségét. Az ekkor már hatvanas éveiben járó asszony fiatal férfiakkal szórakozott, akik természetesen igen sokba kerültek. A legártalmatlanabb szeretője egy William Rotlein nevű fiú volt, akit huszonkét évesen szedett fel New York utcáin. Az asszony leszoktatta Rotleint a drogokról, szép ruhákat vásárolt neki, és magával vonszolta Európába. Veronában arra kényszerítette, hogy örök hűséget esküdjön neki Rómeó és Júlia sírjánál. Gala kijelentette, hogy Rotlein a legjobb szerető, akivel Éluard óta együtt volt. A fiú meglepő módon valóban viszonozta kitartója érzelmeit, valószínűleg ezért tartott négy hosszú évig a különös kapcsolat. Az afférnak Gala vetett véget, amikor Rotlein egy kisebb szerepre jelentkezett Fellini egyik filmjéhez, de nem válogatták be. Az asszony gyűlölte a veszteseket, ezért azonnal repülőjegyet vásárolt neki New Yorkba. A fiatalember hamarosan meghalt kábítószer-túladagolásban.

Dalí és Gala 1978 telén New Yorkban sétakocsikáznak.

Megalázó öregkor

Gala Púbolban, Spanyolországban gyönyörű kastélyt vásároltatott magának Dalíval, hogy a szerelmeseivel együtt lehessen. Dalí csak írásos engedéllyel léphetett be ide. A furcsa házaspárt egy modellügynökség-tulajdonos barátjuk látta el szeretőkkel. Dalí inkább csak nézni szerette fiatal fiúk és lányok különböző összetételű játszadozásait. Gala azonban szerelmet követelt fiatal barátaitól. Azonnal kirúgta azt, akit hűtlenségen ért. Az asszony már nyolcvankét esztendős volt, amikor beleszeretett Jeff Fenholtba, a Jézus Krisztus Szupersztár főszereplőjébe. Fenholt egy zenei stúdiót, egy Long Island-i házat és rengeteg pénzt kapott szeretőjétől. Dalí gyűlölte ezt a költekezést, és egyszer úgy megverte nyolcvanhét éves feleségét, hogy törött bordákkal kórházba kellett szállítani az asszonyt. Ezután pénzügyeit a titkáraira bízta, akik nem kevésbé kihasználták, mint a felesége, és maguk is multimilliomossá váltak. Egyikük, egy Peter Moore nevezetű agyafúrt ír találta ki, hogy Dalí üres papírokat áruljon az aláírásával tíz dollárért, amelyekre a képügynökök rányomtathatják a korábbi műveit. Mivel Dalí óránként ezer aláírást tudott produkálni, a nyomatüzlet – bár művészileg lejáratta a festőt – hatalmas kasszasikernek bizonyult. Nem mintha Dalí pénzhiányban szenvedett volna, hiszen 1974-ben harminckétmillió dollárja volt. Moore-t egy még veszélyesebb titkár, Enric Sabater követte. A korábban futballistaként elhíresült katalán fegyverrel járt, zavaros cégeket alapított a Dalí-vagyon ellopása céljából (öt év alatt tizennégymillió dollárt keresett a művész szolgálatában), és fegyverrel vigyázott arra, hogy senki se kerüljön a házaspár közelébe.

Mindeközben az öreg és gyenge Dalí attól rettegett, hogy Gala elhagyja Jézus Krisztus Szupersztárért. Az asszony rendszeresen gyógyszerekkel tömte a beteg, depressziós, félőrült festőt. Az sem kizárható, hogy meg akarta mérgezni. A természet azonban közbeszólt: tíz évvel öregebb volt a férjénél, ezért ő halt meg először. 1982-ben nyolcvanhét évesen hunyt el. Bebalzsamozva, kedvenc piros Dior ruhájában temették el a púboli kastélyának kápolnájában.

Az élet Gala után

Dalí testileg és lelkileg teljesen leromlott felesége halála után. Hiába gyűlölte az asszonyt, képtelen volt nélküle élni. Utolsó titkára, Ropbert Decharnesl, egy látszólag ártalmatlan fényképész és önjelölt Dalí-szakértő folytatta elődei romboló munkáját. Családját betelepítette Dalí elhagyatott Port Lligat-i házába, és gazdája képeit hamisíttatta. Nemrégiben derült ki, hogy az utolsó években készült Dalí-festmények nagy része egy Isidor Bea nevű festő művei.

Dalí rettenetes kínok közt végezte. A kórházban üvöltött az ápolónőkkel, összekarmolta és leköpte őket. Egyszer majdnem megégett, amikor az ágyánál található csengő rövidzárlatától felgyulladt az ágya. Amikor égési sebekkel a klinikán feküdt, meglátogatta őt a nővére, Anna Maria. "Takarodj, te öreg leszbikus" – üvöltötte Dalí az arcába, és kitagadta az örökségéből egyetlen élő rokonát. Ezután visszavonultan élt. 1989-ben, nyolcvannégy évesen halt meg. Ő is bebalzsamozva végezte, Figueresben, múzeumának egyik melléképületében temették el.

Forrás: Szendrő Rózsa