|
A
hátsó borítón ez olvasható:
„Dalí zseni” – hirdeti Dalí. Ha akadna netán, aki kételkedik ebben, arra a
Mester jelen munkájában összegyűjtött - Gondolatai derekasan rácáfolnak.
Akár a festészetről, akár életéről, akár a vallásról, akár a szerelemről,
a dalísta ingerkedések sisteregve villannak fel, meglepőek és
ellenállhatatlanok. A „század legnagyobb fantáziájának” humora hasonlít
személyiségére: hóbortos, megsemmisítő és megzavar.
Mottó:
„Egy valami bizonyos: hogy minden, de minden, amit itt elmondok, teljesen
az én hibám és kizárólag az én hibám.”
Gondolatok
9. oldal:
Minden erőfeszítésem nap mint nap és mindöröktől fogva egyetlen dologra
irányul: hogy sikerüljön Dalínak lennem.
Nagyon ritkán süllyedek odáig az életben, hogy civilbe öltözzem. Én mindig
Dalí egyenruhában járok.
10. oldal:
A bolond és köztem csupán egyetlen egy a különbség, éspedig az, hogy én
nem vagyok bolond.
Az isteni Dalít mindig komolyan kell venni. Mondjon akármit. És azok
közönségesek, akik a mondásait közönségesnek találják, mert egyáltalán nem
veszik komolyan Dalít.
Dalí körül minden valódi, kivéve engem.
Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett – a
lopás, a plágium… - egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az
emberiség vagy az utókor javára szolgál.
13. oldal:
Az értelem csupán a kétkedés árnyalatainak ködébe segít kivergődnünk,
alapvetően úgy hat, hogy a valóságot számunkra leegyszerűsíti ínyenc,
szuperkocsonyás, prousti és vadszagú bizonytalansági együtthatóira.
A tökéletesség jelképe a sertés. A sertés jezsuita módon halad előre, de
nem hátrál meg korunk mocskának közepette. Jómagam fejedelmi sertés
vagyok.
A festmény, akár a szerelem, a szemen át hatol be, és ecsetszálakon át
csordogál.
37-38. old:
Nem szeretem sem az állatokat, sem a gyerekeket. Mozognak. A körülöttem
folyó mozgás bosszant. Szeretném, ha az állatok mozdulatlanok lennének.
Legfeljebb a borítéklaposságú nyelvhalakhoz szoknék hozzá perzsamintának
kirakva a szőnyegen. De légszomjas vergődésük megint csak feszélyezne.
Jobb szeretném, ha hamisak lennének.
adomák - néhány hóbort
129. old:
Christian Zervos, a Cahiers d’art szezője rendelt Dalítól egy Picassóról
szóló szöveget. Ő pedig a neveket megváltoztatva lemásolt egy
Sacher-Mascoch szöveget, és azt adta át megrendelőjének. Emez miután
elolvasta, bevallotta neki, hogy sosem olvasott Picassóról ennyire világos
és helyénvaló tanulmányt.
A mutatványt Dalí újfent megismételte, amikor egy párizsi kiadó egy Crevel
regény újrakiadása alkalmából először rendelt Dalítól. Miközben Le
Havre-ban az Egyesült Államokba induló hajóra várt, visszatért egy
könyvesboltba, és Balzac Tours-i plébánosát kereste, amelyhez Francois
Mallet Joris írt előszót. Közvetlenül indulás előtt az étteremben
lemásolta az előszót, csupán a személyneveket változtatta meg – Balzacot
Crevelre -, valamint az időpontokat és a helyneveket. A kiadó elfogadta a
szöveget, és úgy, ahogy volt, kinyomatta.
132. old:
Amikor Dalí kisfiú volt, kis szertartásokat szervezett, hogy konkrétan
érzékeltesse pajtásaival felsőbbségét. Szabályos időközönként helyet
foglalt egy asztalnál, és felajánlotta, hogy minden pénzdarabot, amely
megfelel öt francia centime-nak, bevált egy saját zsebpénzéből származó
tíz centime-osra. A cserekereskedés nagy sikernek örvendett, legfőképpen
pedig megengedte a felséges és nagylelkű Dalínak, hogy az ifjú
iskolatársakkal szemben ugyancsak pöffeszkedő képet vágjon. Jó néhány
évvel később eltervezte, hogy a szokását másként álnokul felújítja. Egy
televízió-csatorna támogatta anyagilag, ezért kigondolta, hogy egy napra
berendezkedik New York egy előkelő negyedében, és két dollárt ajánl fel az
egydolláros bankjegy ellenében. Ezenfelül Dalí mindegyik „ügyfelétől”
ujjlenyomatot és személyi képet is kér. A mester aláírásával egyből
kiadnak egy könyvet, ahol minden ügyfél személyleíró kartonját is
csoportosítják. A nyilván roppant drága könyv sejthetően bomba üzlet lett
volna a benne szereplő személyekhez képest, akik ugyan nyernek egy dollárt
a kereskedelmi ügyleten, ám jóval többet adnak ki a mű megvásárlására! |
