Még 1988-ban, Salvador Dali életének utolsó előtti évében, Velencében volt szerencsém látni a mester festményeiből, szobraiból, grafikáiból egy nagyszerű kiállítást. Magam is úgy voltam a művésszel, ahogy Stefan Zweig írja valahol, először riasztott, azután lenyűgözött.
Itthon a Conroy Maddox által írt Salvador Dali, A különc zseni című (1992-s kiadású) albumból ismerkedhettem tovább ezzel a sokoldalú, talán a huszadik század legnagyobb művészével.
Egy tavaly augusztusi üdítő találkozást a művész eredeti munkáival a szentendrei Erdész Galériának köszönhettünk, ahol rézkarcok, gasztronómiai témájú festmények, többek között Dante Isteni színjátékához készült akvarellek, metszetek, egyedi grafikák, közel hetven alkotás volt látható, egy nemes sorozat harmadik részeként.
Most a Műcsarnok és a Petőfi Irodalmi Múzeum azzal kényezteti a Dali művészetét kedvelőket, hogy egyszerre két nagyszerű kiállítást rendeztek a mester munkáiból.
A Műcsarnok "Dali Aranykor" című tárlata (2005 április 1.-től május 29.-ig) a bambergi Richard H. Mayer gyűjteményének, többségében könyv illusztrációból, de önálló művekből és könyv objektekből (livre-object) áll.
Az említett gyűjtő a hatvanas évektől jó barátságban volt a művésszel haláláig, 1500 alkotását sikerült összegyűjteni, most ezekből láthatunk válogatást 1930-tól 1980-ig. A fő vonalat világirodalmi művek és a szürrealizmus előfutárai műveinek könyv illusztráció sorozatai képviselik különböző technikák alkalmazásával. (Cervantes: Don Quijote; Dante: Isteni színjáték; Ovidiuas: A szerelem művészete Francois Rebelias: Gargantua és Pantagruel; Leopold Von Sacher Masoch: A bundás Vénusz; A Grál legenda nyomában; Trisztán és Izolda stb.) Minden képe a sajátos Dali látásmód, az úgynevezett paranoiakritikával, iróniával, humorral vagy éppen erotikával készült. A különböző technikákkal (még az úgy nevezett buletizmussal, amikor szakálas puskából lövi a festéket a papírra: Don Quijote sorozat) rajzolt, vagy metszett képein olyan rejtélyes, misztikus álom világot teremt az ördöngös rajz tudásával, hogy az ember nem vonhatja ki magát a hatása alól.
Érdekesek a könyv objektjei is. (Plexi koffer: recept a tíz halhatatlansághoz; Bőrönd sík relieffel: Freud Mózes és az egyistenhit című művéhez, stb.) Látható egy érdekes technikai sorozata is Hommage a Leonardo címmel, amelynek képein ironikus viszonyát mutatja be a műszaki találmányokhoz. A jó néhány egyedi képe közül számomra talán a kiállítás címének is kölcsönzött Aranykor című képe tükrözi a művész látásmódját, ahol a kép baloldalán talán önmagát ábrázolja, amint letekint az alatta nyüzsgő világra.
A művész sokoldalú és excentrikus személyiségét, gondolat világát tükrözik a rendezők által a sorozatok fölé elhelyezett Dali idézetek, melyek ugyancsak ironikusak. (Pl. "A szexuális szorongatottság a művészi alkotás alapja.") A látogató az első terembe lépve egy nagy tablón a művész életrajzi adatait olvashatja. Egy külön teremben Daliról szóló filmet tekinthet meg az elfáradt látogató. Ízelítő (kattints a képre):

A Petőfi Irodalmi Múzeum kisebb lélegzetű, de szintén nagyon érdekes kiállítást rendezett a Tavaszi Fesztivál alkalmából Salvador Dali mágikus illusztrációi 1944-1969 címmel, a bécsi Maecenas Gyűjteményből.

Nyitva: 2005 március 22. és június 5. között.

A tárlat a múzeum egy nagyobb termét foglalja el. A belépőt egy remek installáció fogadja. (Látványterv: Bátonyi György) Egy a plafonról belógatott nagy vásznon Dali képe látható, aki Don Quijote dárdáját szögezi neki egy zongorából kifolyó festő vászonnak. A zongora kottatartóján Dali életképeit, munkáinak reprodukcióit tartalmazó albumot lehet lapozni. Ezt a tárlat hangulatát meghatározó látványt veszik körbe a falakon elhelyezett könyv illusztráció sorozatok. Cellini: Autobiographie of Benvenuto Cellini. A viszonylag kis formátumú (kb. 12 x 20 cm) rajzok mindegyike egy kis remekmű ördöngös toll rajzzal, akvarell színezéssel.
A többi különböző technikával és méretben készült sorozat: Sandoz: Fantastic Memories és a The Maze; Montaigne: Essays; Rose: Wine, Women and Words; Cervantes: Don Quijote de la Mancha, melyet éppen 400 évvel ezelőtt adtak ki; (ennek néhány lapjával már a fent említett kiállításon is találkozhattunk, de több átfedés nincs a két tárlat között.) Van egy kisebb sorozat Dante Isteni színjáték , Rostand Cassandre szerelmei és Goethe Faust című műveihez. Mindegyik mű Dali szürreális álomvilágát és virtuóz technikai tudását tükrözi.
Érdemes élni a különleges alkalommal, hogy ennek a rendkívül sokoldalú művésznek, aki a filmművészettől az irodalmon át a festészet, a szobrászat, a grafika kitűnő művelője volt, egyszerre két kiállításon ismerkedhetünk könyv illusztrátori tevékenységével.

Forrás: Csécsi Attila