csontváry kosztka Tivadar
1853 - 1919
Csontváry profetikus dühe mély emberi tartalommal társult. Az "isteni természet" hű szolgájának vallotta magát, a századelő legegyénibb hangú, magányos festője. Természet ihletett szeretet jellemezte, tájvízióit festette. Naturalistának hitte magát. Az impresszionizmus utáni útkeresések legnagyobb formátumú magyar képviselője, az ő műveiben jelentkezik a legönállóbb hangon a szimbolizmus. Keletre menekült, a földi paradicsomot, a stílust teremtő ősi egyszerűséget keresve. Bibliai és jeruzsálemi képeiben felfedezte a héber mítoszt. Ősi egyszerűség és rafinált posztimpresszionizmus remek ötvözete jellemzik hatalmas vásznait. Művészi fejlődése nagyon gyors volt. Ha hihetünk a festőnek, egy égi hang szólította munkára:
"Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél."
| 1853 |
Július 5-én született Kisszebenben (ma Szlovákia), Kosztka Tivadarként; e lengyel nemesi családnév költői fordításával alkotta meg később a Csontváry művésznevet. Apja, posztupici dr. Kostka-Kosztka László orvos gyógyszerész és anyja - Ungh-megyei daróci Hajczelmajer Franciska fiaként. |
"Emlékszem
jól a kétéves koromra, egykori huszárlábaimra, hátul gomboló hózentrágeres
nadrágomra, amelyből kifityegett rendesen az ingem csóvája.
Így kerültem az utcára Kis-Szebenben nevezett promenádé labirintba."
|
1856 -1863 |
|
|
Életre szólóan belévésődik az égbolton végighúzódó nagy üstökös katartikus élménye.Elemi iskolai és algimnáziumi tanulmányait szülővárosában végzi. Kisszebent elpusztítja a tűzvész, Bella húga a tűz áldozatává lesz. A család elhagyja a várost, Szerednyére költöznek, a Kosztka-fiúk az ungvári Kegyesrendi Főgimnáziumba járnak. |
"Én 12 éves koromban nagyban törtem a fejem. Nagypénteken a daruréten egy madarat megsebeztem s a csatornán át kellett kelnem, de ugrás közben a havas partról lecsúsztam a feneketlen csatornába s csak halálos erőlködéssel vergődtem ki a partra."
|
1868 - 1873 |
Eperjesen kereskedősegéd, ahol alaposan megtanul németül, majd 1871-ben Tiszalökön apja patikájában tölti gyógyszerész-gyakornoki idejét. Gyógynövényeket gyűjt, ezzel felvirágoztatja a patikát. Megtekinti a Bécsi Világkiállítást. Decemberben Lévára kerül gyógyszerész gyakornoknak. |
|
|
1876 - 1880 |
Okleveles gyógyszerészként egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesít, közben az egyetem jogi fakultását látogatja, s a közigazgatás tanulmányozása céljából a fővárosnál írnokoskodik. A Magas Tátrában, Iglón éri a belső késztetés, az állítólagos égi hang. Hermes-füzeteket másol, a Mintarajziskola igazgatójának tanácsát kéri a tájfestés és a festői technikák ügyében. |
"Iglóról egyenesen Rómába siettem, ahol több hónapnyi tanulmányozás után arra határoztam el magamat, hogy húsz esztendeig kell dolgoznom, s akkor utolérem a nagyokat, avagy túlszárnyalom."
|
1881 - 1883 |
A Vatikánban szembesül Raffaello műveivel, és ekkor megbékél sorsával, ugyanis Raffaello művészetében az élő természetet, az energiát, az isteni szikrát nem találta. Párizsban Munkácsyt keresi, de a találkozás nem jön létre. Itt értesül a belügyminiszter rendeletéről gyógyszertárak felállításáról, s az okleveles gyógyszerészjogosítványról. Szentesre kerül gyógyszerésznek egy másik rokonához. |
|
| 1894 |
41 éves korában megkezdi művészi stúdiumait, Münchenben, Hollósy Simon szabadiskolájában, Karlsruheban, Düsseldorfban és Párizsban. Elhagyja Párizst, végleg szakítva az akadémiákkal. A nyarat Raguzában tölti, ezután Svájcba, majd Genovába utazik, innen Rómába, majd pedig Nápolyba és Pompejibe megy. |
"A gyógyszertárt 1894-ben bérbe adtam. Az első rajzom koponyarajz volt, amihez a híres Wertmüller Mihály állta a modellt : aki a rajz befejezése után magából kikelve mondá: - 17 éve vagyok modell, de még soha senki nem készített rólam ilyen erős rajzot, kedves uram, mint ön. -"
| 1897 |
Sokat utazik. Itáliában, Dalmáciában és a Felvidéken fest. Ezen évek életrajzi adatai rendkívül hézagosak, nem egyszer egymásnak ellentmondóak, ma már szinte lehetetlen őt nyomon követni. |
|
| 1899-1900 |
Ismételten Dalmáciában találjuk, Trauban dolgozik. 1900-ban kiállító művészként, Csontváry néven szerepel a Nemzeti Szalon katalógusában, de a kiállításon nem vett részt. |
|
| 1901 | Castellammareban, és Pompejiben fest, Capriban megtekinti a Kék-barlangot, majd Vicot, Sorrentot, Amalfit és Posiliot keresi fel. A telet Castellammareban tölti. | |
| 1902 |
Napút motívumokat fest Dalmáciában, Spalatoban, Baloméban és Trauban. A nyarat a Magas-Tátrában tölti, ahol ismételten szemügyre veszi a "nagy motívum"-ot. Késő ősszel Selmecbányán, útban Itália felé Budapesten fest. Castellammareból megy Taorminába. A telet ismét Castellammareban tölti. |
|
| 1903 |
Scardone, Jajce, Mosztár. A nyarat a Magas Tátrában tölti, innen megy vissza Taorminába. Szigetvár és a Hortobágy megfestése után európai körútra indul. Karácsony estéjén ér Betlehembe. Már kezd kibontakozni művészetének kettős arculata: a természet szépségének dicsérete és belső lelki drámájának kivetítése a természeti motívumokba. |
"Betlehemben
a Salamon nyaralójában gondolkozom, micsoda nyomorban élhetett az a szegény
bölcs Sálamon - három medencét készített a pici forrás körül, melyek vízzel
sohasem teltek meg, a pici forrás nyáron ujjnyi vastagságú vizet eregetett
magából s mert elvezetve nem volt, a közelben tócsát
képezett s a Salamoni tavak elnevezése is ebből keletkezett. Ma ez a víz vékony
csővel Jeruzsálembe folyik, a törökök szent kútjaiba
lábmosáshoz gyülemlik."
|
1904 - 1905 |
Jeruzsálemben megörökíti a zsidók panaszfalát. Majd Athénba megy, onnan tovább Taorminába és végül odahaza a Felvidéken végre elkezdi festeni a nagy Tátra-képet. Befejezi a Taorminai görög színház romjait, ezt követően pedig a Tátra képet. Budapesten keret nélkül állítja ki festményeit. Jeruzsálemben fest, majd Damaszkuszban tovább keresi az újabb "nagy motívumot" |
|
1906 - 1907
|
Libanonban megfesti legnagyobb méretű plein air festményét, a Baalbeket. Libanonban festi a cédrusokat. Párizsban rendez kiállítást a Grande Serre de la ville de Paris kiállítócsarnokában, a Kristálypalotában. |
"a gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni, öt-hatezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot."
|
1908 - 1909 |
Megfesti a Mária kútját Názáretben. Ősszel ismételten kiállítja képeit Budapesten. Palesztinában megfesti a zsidó - házitanító-zarándok Marokkói tanítót. Nápolyban készül utolsó festménye, a Tengerparti sétalovaglás. |
|
1910 - 1912 |
Budapesten megrendezi negyedik kiállítását. Salzburgban és Bécsben szervez újabb bemutatót. Tervezett berlini bemutatkozása a "vállalkozó hűtlensége miatt abbamaradt", bár már katalógust is készített. Lelki egyensúlya meginog, pszihózisa súlyosbodik, közéleti aktivitása azonban változatlan. Filozófiai töltetű írásműveket, röpiratokat szerkeszt, előadásokat tart, brosúrákat jelentet meg. 1915-18 között készülnek kéziratos naplójegyzetei. Torzóban maradt, meg nem valósult képterveken munkálkodik. |
| 1919 |
Óriás méretű kartonon örökíti meg saját apotheozisát. A festő verőérgyulladásban meghal a budapesti Új Szent János Kórházban. Óbudán temetik el. |
". . . Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a
világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából
fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni."
|
