Chagall írásai

Chagall képviseli a legtisztábban a vonalakba és színekbe öltözött költészetet. Életrajzát megörökíti az alábbi írásában: "Ma vie. Párizs, 1931. Magyarul: Életem. Verseket is írt, a kötet "Poem" - címmel 1937 -ben megjelent New Yorkban. Ezekből az írásokból idézek részleteket, gondolom, így teljesebb bemutatása.

Szülei, család - részletek

Anya - "Tömérdek fájdalom, korán őszült haj. Szeme a könnyek egész városa...Azt kell hinnem, hogy őbenne lappangott, őbenne bújt meg valahol a tehetségem, és mindent továbbadott nekem, csak az eszét nem."

Ma mére 1930-35 (utolsó versszak)

Anyám a küszöbön várt
Reménykedni mellette tanultam
Emlőiből reménnyel táplált
Éjjel-nappal értem imádkozott.

Apa - "Nem ismerik a firenzei mesterek alakjai között azt a nyíratlan szakállút, arca égetett okker színű és csupa ránc, redő, a szeme barna és hamvas egyszerre? Az az én apám. Apámban minden rejtély és szomorúság."

En héritage 1930-35 (utolsó versszak)

Örökül hagytad nekem
Szállongó öreg szagodat
Mosolyod táplált
Erőd átszált belém.

"Ha igaz is, hogy művészetemnek a szüleim életében nem jutott szerep, az ő életük és dolgaik annál erősebben hatottak az én művészetemre,..."

Anyai nagyapja - "Drága, ifjú szívű öreg. Hogy szerettelek, mikor lioznói házadban a tehénbőrök szagát éreztem!" 

A kedvenc nagybácsi, Noé - "Az én Noé bácsikám minden szombaton feltette az imakendőt, mindegy melyiket és hangosan olvasta a bibliát. Hegedült is, nyekergette a hegedűt."

Zsidó hitvilág - Comme un Barbare 1930-35

Népem, neked éneklek
Tetszik neked, nem tudom
Tüdőmből tör ki a hang
Telve fájdalommal, fáradtsággal

Téged festlek mindig
Virágokban, erdőkben, emberekben, házakban
Mint egy barbár színezem arcodat
Éjszaka és nappal és megáldalak.

A föld - részlet

Mindenhonnan kikergetik az én népemet
Koronája földön hever
A földre hullott Dávid csillaga
Hol van dicsfénye, becsülete.

Pétervár, Baszkhoz (képzőművészeti magániskola) készült bemutatni rajzait, közben ezt gondolta: "Ő meg fogja érteni. Igen. Meg fogja érteni, hogy miért dadogok, miért sápadt az arcom, miért vagyok olyan sokszor szomorú, talán még azt is, hogy miért festek lila színekkel."

Megismerkedése Bellával, (első felesége később) - "Milyen nagy, kerek, milyen fekete ez a két szem! Az én szemem, az én lelkem. Beléptem egy új házba, és most már odatartozom örökre."

Otthon, azaz Vityebszk - "Az én szomorú és vidám városom! Gyerekként néztelek a küszöbünkről. A gyermekszemnek világosnak tűntél. Ha a kerítés akadályozott engem, gerendára másztam. És ha még mindig nem láttalak, egészen a tetőre másztam. És miért ne? A nagyapám is felmászott oda. És szívem szerint néztelek. ... Előttem repültek a madarak."

Versrészlet az otthonról

Bennem virágzanak a kertek,
Virágaimat kitaláltam,
Enyémek az utcák,
De házak nincsenek,
Gyermekkoromban lerombolták azokat
Lakóik a levegőben kóborolnak
- Otthont keresve
A lelkemben laknak ...

"Az én képeim nem tartalmaznak meséket, sem történeteket, sem pedig népmeséket. Ellensége vagyok a fantázia és szimbolizmus kifejezéseknek. Az egész belső világunk valóság - talán még valóságosabb, mint a látható világ. Ha mindent, ami látszólag nem logikus, fantáziának vagy mesének nevezünk, akkor ez nem jelent egyebet, mint annak a beismerését, hogy a természetet nem értjük. Nekem tehenekre, tejeslányokra, kakasokra és a vidéki orosz építészetre formaforrásként volt szükségem, mert azok annak az országnak a részei, ahonnan én származom, és kétségtelen vizuális emlékemben mélyebb benyomást hagytak, mint minden egyéb benyomás. Minden festő valahol született, és ha későbben reagál is más környezetek befolyására, hazájának bizonyos esszenciája, aromája művében mindig fellelhető."

Vavához írott verse (második felesége)

Veled fiatal vagyok
Amikor ott lenn fenyegetnek a fák
Az ég eltávolodik
A szemeid simogatnak

Amikor a léptek elhalnak a fűben
Amikor a léptek a vizen vágtatnak
Amikor hullámok robajlanak a fejemben
És egy felhő engem szólít

Veled fiatal vagyok
Éveim mint levelek hullanak le
Némelyik képeimet színezi
Ott ragyognak melletted

1958 február Chicago egyetem - Chagall előadása művészetéről

"A festés fontosabb volt részemre, mint az ennivaló. Ablak volt, amelyen át úgy tűnt, egy másik világba repülhetek. Az évek múlásával sokkal jobban látom mi az igaz, és mi a hamis a mi utunkon, és milyen nevetséges mindaz, ami nincs a vérünkben, a lelkünkben, és nincs áthatva a szeretettől. Az életben, a művészetben minden megváltozhat, ha a szeretet szót szégyenkezés nélkül mondjuk ki. Ebben a szóban rejlik az igazi művészet; ez az én technikám, ez az én vallásom, amelyet rég elmúlt idők örökítettek át rám."