Szerzők
|
Született: 1954.
Lakhelye: Kecskemét
|
Nagy L. Éva
Mit is írhatnék én magamról? Hiszen a verseim által, életem ma már olyan, mint egy nyitott könyv, a verseim sírnak, jajongnak, susognak, beszélnek, kacagnak helyettem is. A lélek legrejtettebb titkait is leírtam, elsírtam, eldaloltam. Talán, amit még kevesen tudnak, hogy a verseket mindig nagyon szerettem. A szépre, a jóra, a szeretetre való éhségem hajtott a versek felé. A szakmunkásképzőben, majd a középiskolában is, ahol, már mint felnőtt ültem, a magyar irodalom volt a legkedvesebb tantárgyam. Ha szomorú voltam, a versek lélek megnyugvást hoztak számomra. Az olvasás szeretetét édesanyámtól örököltem. Még emlékszem rá, pedig kisgyermek voltam, ha egy jó könyv került a kezébe, reggelig olvasott a petróleum lámpánk fényénél. Tizennyolc éves koromban, már több mint kétszáz kötetes kis könyvtáram volt. Tudom, hogy a mai fiataloknak ez nem jelent semmit, mert a szülők megveszik számukra, de nekem ez egy kis vagyont jelentett. Talán azért is vásároltam a könyveket, mert nem volt módom a továbbtanulásra így az olvasással palléroztam az elmémet. 2002-ben, ismét egy lelki trauma után papírt vettem elő és elkezdtem leírni, hogy mit is érzek. Írogattam és egy vers született belőle. Olyan érzésem támadt, hogy könnyebb lett a lelkem. Ezután szinte minden nap írtam, és a szomorúságom egyre enyhült, de nem műlt el soha.Örök vésetként a lekemben feszülnek.
Hát igen, ilyen az életünk... Tele van fényekkel és árnyakkal. Ma már nyugdíjas ként élem az életemet és ezáltal még több időm marad az írásra, a versekkel való foglalkozásra, ugyan most egy regény írásához kezdtem, melynek címe: Megcsonkolt élet
Remélem, hogy ezzel a kisregénnyel fogok igazán nagy meglepetéseket, jó szórakozást és kellemes időtöltést ajándékozni kedves Olvasóimnak. Ha netán valakik önmagukra ismernek, az csak a véletlen játéka lehet.
|
Született: 1992.
Lakhelye: Veszprém
|
Nagy Zoltán
Nagy Zoltánnak hívnak,
1992 novemberében születtem Veszprémben. Édesanyám pedagógus, édesapám erdőmérnök, két jóval idősebb nővérem van.
Középiskolámat Veszprémben végeztem az Ipari Szakközép Iskola és Gimnázium
környezetvédelmi szakán 2011-ben, ezután Pécsre kerültem, ahol a PTE-n
pszichológiát kezdtem el hallgatni, jelenleg is ott tanulok. Nagyon sok zenei
stílust szeretek, és gyakran festek is.
Az írással nagyjából négy éve foglalkozom. Első
találkozásom vele a veszprémi slam poetry egyik rendszeresen megrendezésre
kerülő estjén történt, ahol 10 szavas versenyt nyertem, később egy állandó
slam-csapat tagja is lettem, de hamar kiléptem, mert nem szerettem a
fellépéseket és szereplést, az írást azonban nem hagytam abba.
Inspirációt altalajban érzelmeimből merítek, valamint hirtelen perspektíva
váltásokból, nagyon szeretem a tömör képekkel dolgozó verseket, jómagam is
törekszem ilyen képek megalkotósan. Úgy gondolom a vers eszenciája a vízió és a
lendület. A verseimből általában hiányoznak a rímek, pontosan a lendület miatt,
úgy érzem, hogy azok gátlón hatnak. Gyakran írok angolul is, és készítek
illusztrációkat verseimhez.
Példaképeim: Sylvia Plath, József Attila, Pilinszky, A. Camus, Dosztojevszkij,
Hermann Hesse, Hunter S. Thompson.
|
|
|
|
|
Az Irodalmi Rádió szülővárosa, otthona és központja: |
Miskolc város
Miskolci felolvasóestjeink helyszíne:
Pesti Szalonaink helyszíne:
Csokonai Művelődési Központ
Budapest, XV. ker.
Hirdetés
|
|
