Egyetlen egy
Nyíljatok meg ti zord gránit-kövek,
ha dobban a szív, s ajtódig követ.
Jégvirág fényszirma arcomra olvad,
végső könyörgés szólít élőt s holtat.
Rejtsetek el ti zord gránit-kövek,
felejtés réseiben leszek emlékcövek,
egy leheletnyi sóvárgásból érkezve,
s könnyekből, szerelemmel vértezve.
Fogadjatok be ti zord gránit-kövek,
mennyek rabszolga-lépcsőire lépek.
Egy vihar van bensőmben, egy láng,
egy tűz-golyó, egy könyörtelen vágy,
a sötét öléből feltörő vérvörös sóhajtás.
Fogadjatok be, s létem lesz oly csodás,
nem kevély szikla, sem hivalkodó hegy,
csak piciny alappilléred, az EGYetlenEGY.
Alkotások
Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba