Gondolatok hídjain
King Crimson: Lark's tongues in aspic hallgatása közben
Állok
gondolataim hídjain,
hallgatom a csend ellopott hangjait:
„Micsoda kietlen táj, oly későre jár!”
Botladozom csontváznyi, nyikorgó
utakon át, a világ tetején, felhők alján,
templomok, sírok küszöbén, elsuhanó
világ és halál felcsillanó mosolyán át,
figyelem
az elcsöppenő pillanatot,
érezve a gyötrelmet, épp sóhajtott:
„Micsoda kietlen táj, oly későre jár!”
Embertelen, füstölgő határ, az arcokon
fekete barázdák, rátelepszik a magány,
félelmek hajnalán lesz véremmel rokon,
hiába rejtőzöm köpenyem alá, rám talál,
miközben felcsendül
a hadba indulók fájdalmas könyörgése,
elhunyt lelkekben a fegyverek kereplése…
Micsoda kietlen táj, oly későre jár!
Távolodó idők hajlatán leng magányosan a világ,
Karmazsin Király udvarán, a holnapok hajnalán,
üzen nekünk… onnan… egy aszpikos nyelvű pacsirta
a disszonáns hangján…
Alkotások
Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba