Helykereső

Keresgélem helyem kesergő dalomban,
csillogó földúton, téli éjszakában,
keresem virágzó tavaszi falombban,
kalászos mezőkön, nyári szél szagában.

Keresem hegyormok hófödte csúcsain,
szárnyaló szirti sas vijjogó hangjában,
keresem szénbányák rég lezárt útjain,
alant lávafolyam pokoli lángjában.

Keresem patakok ezüstös vizében,
hordalékos folyók szutykos iszapjában,
keresem az erdők bogyói ízében,
a konyhában hagyott elmosatlan tálban.

Keresem szemeid törékeny tükrében,
tanító mesterek elszálló szavában,
elgyengülő karom szorító öklében,
dadogó dallamok súlyos igazában.

Epilógus:                               
Keresem a helyem, s ma már megtalálom,
ha magamba nézek, most már felismerem,
tudom, amikor majd elkerül az álom,
akkor el fog hagyni az én jóistenem.

Hisz nem vagyunk jóban, hitem hevenyészett
tákolmány csupáncsak lelkem közfalában,
posztomat szívében emészti enyészet,
helyette páholy vár egy olcsó operában.



Következő alkotás >