A hajó

Tajtékzó tengeren bukdácsolt kis hajód
viharpofozta bősz hullámhegyek között,
és ezerszer a habok játékszere volt.
    Nem gondoltad korábban, azelőtt soha,
hogy egy régi, csöndes kikötőbe érve,
mikor tétován a biztos partra értél,
erősebbnek kell lenned, mint voltál,
amíg az istenekkel harcoltál bátran,
a végtelen és sós enyészet közepén.
   Mikor a mólóról biztos földre léptél
ingatag lábakkal és elgyötört testtel,
megkönnyebbültél, hogy életben maradtál,
de szíved telve volt rengeteg reménnyel,
és öregnek érezted magad nagyon.
   Soha nem gondoltad, akkor, ott végképp nem,
hogy minden rejtett erődre szükséged lesz,
hogy lelked össze ne roppanjon azonnal,
mikor kis hajód (s tán egész életed),
a révben süllyed el, szép szemeid előtt.



Következő alkotás >