Érzelmek sora

Négy keserű sor

Akkor volt a vég, mikor sírni akartam,
s nem volt szememben egy rohadt, árva könny sem.
Csak hajamat téptem és sebem vakartam,
tűrtem, hogy elvesszen két ily drágagyöngy szem.

 

Négy sor

Egy kis keserű íz botorkál a szájban,
világít a párna a széles homályban,
és körültolongnak az édes emlékek,
mint virágzó mezőt a zümmögő méhek.

 

Öt sor

Szívemben gyomokat már nem kapál a nyár.
Nem tudtam, hogy így fáj az igaz ébredés.
Semmim se volt még és semmim nem maradt már,
csak ez a túl nemes, gazossá vált kelés,
és benne a parázsló szűzi szenvedés.

 

Öt sor egyedül

Fojtogató homály boruljon rád,
mint hajó nyílt tengeren,
úgy hánykolódj az ágyon.
Álmodban remegjen a szád,
gondolkodj el a rémes magányon.

 

Két sor egyedül

Szabad vagyok: ó, átkozott szabadság!
Karjaid között százszor jobb a rabság.

 

Hat sor egyedül

Kínozd magad,
sokkal jobban, mint másokat,
talán így megmenekülhetsz.
A kínok alatt,
míg minden álmod lassan elmarad,
másoknak új fájdalmakat szülhetsz.


 

Következő alkotás >