IX.

– Dr. Szepes Erikának –

...színről-színre látni a létezést,          
verselni mindazt a mocskot, ami van,   
mely kínos múlttá büdösödik velünk,    
s humuszunkban a zsíros föld mélyén.       

Az írás a feladatom, és célom.             
Számomra a szarnak: szar szaga van.        
Nálam a bolondnak a szeretet               
fáján sem termő gyümölcs a kegyelem.       

Hiszem, hogy az írott és kimondott        
őszinte szó, legyen mégoly trágár is,         
helyénvaló, a lelki vakság átok,          
és orvgyilok a köntörfalazás.             

Erika, rád mindig fölnéztem,          
és megéltem, hogy nem értesz, lebecsülsz:  
egy új kötetet nyomtál a kezembe             
ekképp – a legnagyobb élő költőnk...      

Éltem, s mintha nem léteztem volna.            
Azt gondolod, szép verses könyvet adtál,     
de már tudtam, és láttam színről-színre,     
hogy a halált tartom a kezemben.