Korunk nagy magánya

 

Szégyellni való apró titkainkkal
Zárjuk magunkra az ajtót.
Innen ered korunk nagy magánya.
Ezért szállnak bús sóhajok.
Nem valót keresünk, csak látszót
Taps illeti a csak játszót.

 

 

Ablakom előtt

 

Ablakom előtt,
Mint vidám játszó
Gyermek
A szél visong
Játéka égből
Hulló ezer fehér csillagból
Puha téli takaró
A vízcsepp csodája a hó

 

 

Sétálok

 

Sétálok csendesen,
Lehajtom fejem
A lábam előtt
Heverő
Köveket nézem.
Hegyszirtek voltak,
Most csak kavicsok,
Sétám során
Rajtuk taposok.                                    

    

 

Felemeli…

 

Felemeli fejét
A tél
Hosszú, mély álomról
Beszél
Próbálja erejét
A szél
Hó-csillagból záport
Ígér
Ígér a tél,
Beszél a szél

 

 

 

következő oldal >>

Copyright © Irodalmi Rádió. Minden jog fenntartva.