Fekete ruhájú apró alakok
A cipőjük sarka szolidan kopog
Asszonyok, öregasszonyok
Kendőjük alatt
Ezüstös a haj
Mennek.
Mennek
A kápolnába
Vágynak
Isten oltalmába.
Csapongó
Pillangó
Békatestbe zárva
A tudó
Varázsló
Bámul a világra
Az ostobaságnak
Nincs sehol határa
Furcsa játék
Vad ajándék
Csalfa ösvény
Bukó örvény
Mélybe zár
A magány.
Hogy mondjam el neked azt,
hogy sehol sem lelek vigaszt.
A régi dallamokon
már csak gondolkodom.
Eszembe se jut a tánc,
a régi vidám vihánc.
Nincs már hozzá kedv, erő,
csapdába csalta az idő,
a mindent legyűrő hatalom.