Hiszed…

 

Hiszed, a mesék csoda-fáját rázod
Mit mutatott a múlt éji álmod
De rájössz majd, hogy ez csak almafa
Ha a fejedre huppan egy férges alma
Nem oly erős

 

 

Nem oly erős a kőszikla


Miként a forró érzelem,
S hogyha kiszakad egy darab
A szív mélyéről véresen
Meg kell halnia annak is
Ki érzett, s halni hull a szív.
A mélyben, hogyha ősz dobol,
Ha jönni érzed e halált
Félve fúlnak el a hangok
Csak egy mély hang remeg tovább.

 

 

Felhők a hegy fölött

 

Sötét árnyék borul a földre
Mert esőterhes felhők úsznak
Fenn az égen, szürkén, sötéten
Úgy tűnnek fel ezek a felhők
Mintha a hegyek füstölnének,
Titkon pipát szívnának az erdők
A szélbe pára és füst keverednek
És nő csak a fellegek párna-hada
Harc készül, s ezt látva reszket a csend

 

 

Számkivetésed

 

Holdsugárba öltözötten álltam,
Az első alaplépést keresve,
De valód küszöbén állt
Léted zordon bálványa.
Lelked látva elért az ébredés,
A felismerés, a rideg való.
A mámor istenét kerested.
A denevérszárny árnyék
Átka közénk vágott. Menj!
Elbuktál a próbán
Szívemből számkivetésed örök.

 

 

 

következő oldal >>

Copyright © Irodalmi Rádió. Minden jog fenntartva.