Őszi utak
Diószem zöld kabátját levetette.
A kis bolond! Hűvös van. Mindjárt este.
Az égboltvégről piros arany cseng le
észrevétlen afrikás szerecsenre,
de szél-kutakból bús csillag jelenti
csendvíz-jelével: senki, senki, senki.
Próféta megy (járnak próféták néha)
és szomorú, mert minden eszme préda,
s aki próféta: annál inkább senki, -
ég-kutakból az igazat jelenti.
Asszony vánszorog, cipel némi gallyat,
hiszi fűteni, pedig csupán bajnak,
csak bajt cipel, hiába hiszi másnak:
holnap-melegnek, kis kunyhós hazának.
Fekete ág, félénk, fekete holnap.
Hideg őszvirág szirmai zokognak.
Utak mennek, sehová el nem érnek:
egyre rosszabb út, egyre rosszabb élet.
Piros arany cseng, cseng, elcseng az égen.
Szerecsent mosnak képernyős mesében.
Szél-kúti csillag hiába jelenti:
rossz út, rossz ősz, és senki, senki, senki.
Lobogós ház. Kövér lúd. Hordó. Sejtet:
szerecsenpárti szerencsés szerelmet.
Fent holdközöny kövület-pofikája:
lerí róla az országos hiába.
Próféta megy és vitázik a széllel:
látszat-utakkal, látszat-messzeséggel.
Birkanép béget, göndörít kerekre
nyájkupacot. Csahol a kutyus egyre.
Faszent bámulja amit annyit látott:
sok őszt, sok bajt, sok hiába-világot.
Faszent bámul, azt hiszi: lát, - de nem lát.
Az út nem út és az ország nem ország.
Ó, nem Ország! Szél-kút-csillag jelenti
ég-könnycseppekkel: senki, senki, senki.