Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

 

Csak egy tánc volt...

50 éve történt...

Kati duzzogva ült a szoba sarkában. A félig nyitott ajtón ki-kipillantva látta, amint édesanyja vasalta ezüst csíkokkal átszőtt almazöld ruháját. A bő szoknya vasalása már hosszú percek óta tartott, s ez idő alatt ő már háromszor is kifejtette véleményét.
- Nem akarok menni a bálba - szólalt meg negyedszer is.
- Ne makacskodj! - válaszolt édesanyja, még mindig türelmesen. A nővéreddel úgyis mennem kell, meg aztán Piroska néni is jön a lányaival. Meglátod, jól fogod érezni magad.
- Tényleg nincs kedvem - nyafogott tovább a lány.
Még mindig bántotta, - ami tudomására jutott -, hogy Jóska,- az a harmadikos fiú, aki néhányszor hazakísérte, - nem csak vele járt.
Ilyenek ezek. Udvarolnak jobbra, balra. Szemügyre vették az elsős lányokat, és sportot űznek belőle, ki tud többet meghódítani. Hogy szívük is van a lányoknak? Ők ezzel nem törődnek. Nem érdekelnek! - legyintett.
Édesanyja vállfára tette a csodaszép kisestélyi ruhát, s rágombolta a nagy, fehér gallért.
- Tíz perc múlva indulunk - szólt oda, ellentmondást nem tűrően lányának, s félrevonult, hogy ő is rendbeszedje magát.

A kultúrházból messze hallatszott a zene, melybe bele-beleharsant az előtérben várakozó fiatalok harsány kacagása és a farsangi trombiták hangja.
A táncparkett félig már benépesült.
- Gyere, csörögjünk egyet! - lépett oda a bejáratnál várakozó szomszéd fiú Katihoz, aki kelletlenül vele tartott.

Mint villanydróton a fecskék, úgy ültek a lányaikat kísérő asszonyok az egymás mellett sorakozó székeken, szemükkel ismerősöket keresve, hogy az elkövetkező órákat jó társaságban, pletykálkodva töltsék.

A tömegben hamarosan feltűnt Laci, - a műszerész -, aki egy nagy üzlet vezetője, s egy sarokház tulajdonosa volt. Kati mamája szimpatizált a fiúval, jó partinak tartotta volna.
Az már messziről mosolygott, mikor meglátta a zöldruhás lányt. Nem volt már tinédzser, húszas évei második felében járt.
Közelebb érve látszott rajta, hogy valahol bemelegített némi szeszes itallal. Könnyednek, jókedvűnek látszott, bár nyelve néha akadozott.
- Sza-szabad? - nyögte ki a lány mellé érve.
Kati kissé vonakodva partnert váltott.
- Juj, ez fájt! - szisszent fel a következő percben, mikor a fiú a lábára lépett.
A szép, világos drapp körömcipőn ott éktelenkedett a férficipő barbár nyoma.
- Elmegyek, letisztítom - talált kifogást a lány a menekülésre. A mosdóba tartva odaszólt az egyik utcabeli ismerősének:
- Ments már meg ettől a szeszkazántól, ha rám szállna - s a háta mögé bökött.
- Jó, jó, megyek majd, ne félj - biztatta mosolyogva.
A mosdóból kilépve előtte állt Laci, - a táncpartnere, - kezében legalább húsz darab színes kartonból készült farsangi süveggel, melyek között nem volt két egyforma.
- Megvettem neked mindet, ami volt, kárpótlásként, hogy fájdalmat okoztam.
- Nincs szükségem rájuk - utasította el a lány, s édesanyjához igyekezett.
A fiú követte, és a mama gondjaira bízta a fejfedőket.
- Jó lesz az öcskösnek, ha neki nem kell - mosolyodott el az asszony a fiatalember nagyvonalúságát látva.
- Nem elég, hogy iszik, még pazarló is. Ezzel végképp elásta magát nálam - gondolta Kati.
Egy percre megszűnt a zene, s egy üdítő elfogyasztása közben megállapította, hogy igaza volt. Nincs egy jóképű, neki tetsző fiú. Nem kellett volna eljönni.

Már éjfél körül járt az idő, mikor hosszabb szünet után a zenekar újrahangolt.
A bátorságot merített műszerész ismét közeledett a lányhoz.
- Ne haragudj, de ki nem állhatom az alkoholszagot - vonakodott az, de a fiú tartós könyörgésére vállalkozott egy táncra.
- Holnaptól csak tejet iszom - fogadkozott Laci, ha kedvesebb leszel velem.
Kati az alacsony termetű, unalmas táncpartner válla fölött kitekintve meglátott egy sötétbarna, elől hullámos hajú, szép arcú fiút, aki kicsit fáradtnak tűnt.
Nem hallotta már, mit beszél a másik, pedig dőlt belőle a szó folyamatosan.
Szeme a kisportolt, jó megjelenésű srác arcára tapadt, annak tekintetét keresve.
A délutános műszakból érkezett fiú megérezve, hogy valaki nézi, - felemelte a fejét. Szemük összevillant, s abban a pillanatban Kati szíve megdobbant.
Ő az igazi! - érezte meg.
Nem nézett többé felé, tudta, hogy pillanatokon belül jönni fog.
Egy fordulat után teljes valóságában előtte állt álmai hercege.
Olyan, amilyenre vágytam. - állapította meg.
Hallotta hangját, de nem értette, mit mond, szívének hangos dobogását fülében érezte, s nem volt képes befogadni a kívülről jövő hangokat.
Kezét a fiú vállára téve, - korábbi táncpartnerei után meglepték annak kőkemény izmai, melyeket kajakos versenyzőként szívós munkával épített fel.
Szorosan fogta, s érezte, soha nem akarja már elengedni.
Hirtelen melegség futott át rajta, arca szinte lángolt.
Végre közelről is a fiú szemébe nézett, és nevetett.
Boldogság áradt szét lelkében. Ő lesz a férjem! - határozta el.

 

2012. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu