Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

 

Tévedés

István telefonhívást kapott. Felállt a vasárnapi ebédtől, pedig még csak a levesnél tartott.
Már hallotta a rendőrautó szirénázását, mely érte jött.
- Majd folytatom, ha hazajöttem. – bökött a tányér felé.

A Miskolc melletti Nyékládháza közelében, a 3. sz. főúton történt balesethez igyekeztek, a helyszínelő gépkocsival.
A szőlőhegyről jött lefelé nagy sebességgel egy kerékpáros és fékezés nélkül az útra hajtott. A Budapest felől érkező Skoda gépkocsi elgázolta. A gépkocsi vezetője hívta a mentőket és a rendőrséget.
A rendőrautó Miskolcról indult, s út közben vette fel Istvánt, a műszaki szakértőt.
Mire kiértek, a mentőautó már készült visszafordulni. Nem tudtak segíteni, csak a halál beálltát lehetett megállapítani, meg azt, hogy az elhunytnál iratok nincsenek.
Az áldozat az út szélén feküdt, fekete fóliával letakarva. Közelében hevert alaposan összetört kerékpárja. Egy réztáblácska volt az összeroncsolt járművön „Kovács János Nyékládháza” felirattal.
A sziréna hangjára az emberek – akik a szőlőhegyről jöttek – a rendőrautó köré sereglettek.
Egyikük rögtön tudni vélte, hogy hol lakott az áldozat.
- Igen. A Jani bácsinak is van telke a hegyen, biztos onnan jött. – mondta egy asszony.

A rendőr feljegyezte a lakcímet, majd megkérte a bámészkodókat, hagyják el a helyszínt.

A gépkocsi vezetője egy középkorú, budapesti férfi volt, feleségével és gyermekével utazott, mikor féktávolságon belül elé hajtott a kerékpáros. Bár biztos volt benne, hogy nem volt hibás, mégis igen megviselte, ami történt, egész testében reszketett. A kocsiban ülve sírt felesége és lánya is.

A nyomok rögzítése és a balesetben részes járművek vizsgálata után hamarosan megérkezett a kocsi, mely elszállította az elhunytat.

- Akkor mehetünk mi is – szólt a nagydarab rendőr. Most jön a neheze. Régen vagyok a pályán, de ezt nem lehet megszokni. A legnehezebb feladat értesíteni a családot, hogy hozzátartozójuk meghalt.

Szó nélkül vezette a kocsit, s hamarosan a faluba értek. Tudta, hol van a megadott utca, egyből oda tartott.
Meglepődött, mikor meglátta a tetőtől talpig feketébe öltözött, síró asszonyt, aki fehér zsebkendőjét szorongatva indult kaput nyitni.
A balesetnél bámészkodók már meghozták neki a rossz hírt, mielőtt a rendőrautó ideért.
- Már úgy látszik, tudja – gondolta a rendőr, és nagyot sóhajtva kiszállt. Az asszony a lakásba tessékelte.
István a kocsiban maradt.
Néhány perc múlva a rendőr visszajött.
- Ő volt az – mondta Istvánnak. Reggel ment ki a hegyre, felesége elmondása szerint.

Vasárnap lévén, az asszony nem tudta a temetést intézni. Jól kisírta magát és estére teljesen kimerült.
Tíz óra körül lefekvéshez készülődött, mikor az udvar felől zajt hallott.
- Biztos valamelyik falubeli jött részvétet nyilvánítani. – feltételezte.

Kinyitotta az ajtót és Janit látta, az urát, aki biciklijét próbálta egyensúlyban tartani, de elég nehezen tudta. Szemlátomást ittas volt.
Az asszony szinte megbénult. Nem jött ki hang a száján. Azt hitte, kísértetet lát.
- Hát te miért vagy feketében? Ki halt meg? – kérdezte akadozó hangon Jani.
- Te… préselte ki magából az asszony.
- Én-e? Hát látod, hogy itt vagyok.
- A túlvilágról jöttél? – érdeklődött neje és reszketett.
- Megbolondultál? Tudod, hogy a hegyen voltam. Kicsit többet ittam és elaludtam. De itt vagyok, láthatod!
- Akkor ki halt meg? Mert valaki meghalt. – mondta az asszony.
- Én nem, az biztos. – bizonygatta a férj.

Ezen a vasárnapon a falu másik végén késő ebédelt a Kovács család.
A három felnőtt fiú és anyjuk várták, várták, hogy apjuk hazatérjen a hegyen lévő vikkendházból, az ebédhez szánt borral, de mivel két óráig sem érkezett meg, nélküle ebédeltek.
Alkonyatkor már nyugtalankodni kezdtek, nem lett-e rosszul?
A két idősebb fiú elindult megkeresni az öreget. Út közben találkoztak egy ismerőssel, aki elújságolta nekik, hogy baleset érte a másik Kovács Jánost, és meghalt.
A fiúkban rossz érzést keltett a hír, de elhessegették a gondolatot.
Igaz, hogy az ő apjuk is János, de ő mért halt volna meg? Biztos csak elszunyókált a kerti házban.
A hegyre felkaptatva alig kaptak levegőt. A kis ház körül csend volt, az ajtót zárva találták. Szomszédok, ismerősök nem voltak a közelben. Hiába kopogtak, nem válaszolt senki. Hirtelen elhatározással felfeszítették a ház ajtaját, de nem találták ott apjukat.
- Érthetetlen. – mondogatták, soha nem szokott elmenni sehová úgy, hogy otthon ne szólna róla.
A család nyugtalan volt. Kora reggel az újságos tudtukra adta, hogy a másik Kovács bácsi, akinek halálhírét keltették, életben van.

A három fiú ekkor gépkocsiba szállt, a miskolci rendőrségre mentek. Egy rendőr elkísérte őket a halottas házba, ahol azonosítani kellett az elhunytat.
A legidősebb fiú vállalta, hogy bemegy. Jött is ki hamarosan, zokogva.
Testvérei ekkor már tudták, hogy az ő apjukat gázolta el tegnap a gépkocsi.

2012. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu