A víz

 

Mint minden este, (Tengeranyu helyett), most már Nagyi engedte meg a fürdővizet Tinának. Aztán nyitva hagyta az ajtót, és kiment a konyhába, hogy teát csináljon.

Zoé kihasználta az alkalmat, és beosont a fürdőszobába. Ugyan ki volt tiltva onnan, de amikor csak tehette, belopózott, és beugrott a kádba, mert az olyan érdekes volt számára.

Igen ám, de a kádban most víz volt. Zoé ugrott, és hirtelen teljesen más helyzetben találta magát, mint amit megszokott. A bundája csupa víz lett, ő pedig kétségbeesetten próbált kievickélni a kádból. Végül sikerült. Gyorsan eliszkolt, és közben többször is megrázta a bundáját, hogy megszabaduljon a víztől. Attól kezdve már nem érzett többé vonzalmat a kád iránt.

Zoé annak ellenére, hogy macska volt, imádta a vizet, de fürödni azért ő sem szeretett.

Volt egy ivókútja, amiből fölbugyogott a víz. Azért kapta, hogy sokat igyon, a cicák ugyanis hajlamosak a vesebajra.

Zoénak ilyen baja nem volt. Rendszeresen beleivott Tina vizébe, aki amerre éppen járt, mindig otthagyott egy fél pohár vizet. Tina erre azt találta ki, hogy buborékos vizet iszik, mert a cica attól elhátrált. Igen ám, de Zoé mérhetetlenül kíváncsi cica volt, és a kislány erre nem számított.

Egy nap Zoé beledugta az egész fejét a pohárba, és belenyalt a buborékos vízbe is.
Tina bosszús lett, de attól kezdve rendet tartott. Többé nem hagyott szanaszét félig telt vizes poharakat. Ha szomjas volt, megivott egy egész pohár vizet, és utána a poharat a mosogatóba rakta.

Tengeranyu biztosan örülne, ha látná, milyen rendes gyermeke van.

 

Következő fejezet >