Keresztek, fejfák, sírok, temető,
Bennük olykor sok-sok emberöltő
Elhunytjai nyugodnak, néha sivár,
Gazos, ápolatlan a sír ma már.
Másutt gránit és fényűző pompa,
Mely a külvilágnak megmutatja,
Milyen gondosan ápolnak emléket,
Pénzt és virágot nem kímélnek!
Néha egy szál gyertya többet ér,
Csokor virággal fizetsz mindenért.
Emléket űzöl, ez a nap oly szürke,
Köd vagy eső szitál kinn a temetőbe'.
Ha este lesz, a sok mécses világít,
Jól figyelsz, a szellemek tánca látszik,
Hisz az ő napjuk, a halottaink napja,
Megérted akkor, hogy a nap mottója:
Szeretni kell az embert életében!
Hiszen, ha elment, ez már mit sem ér.
Emlékezés lángja lobogjon szívedben,
S ne csak addig, még a mécses ég!
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?