Fejes AnikÓ ÉLETFA

netkötet és netgaléria az Irodalmi Rádió szerkesztésében

Könnyes versek

1.
Szivárványt csillog a fény
Mosakszik a csendben
Egy tiszta csepp
Szemem előtt színek
Emlékek kavalkádja
Elmosódott kék és víz sárga
Smaragd nászát járja
Mi ez? - kérdem
Talán álom?
Nem, ez a valóság!
Ilyen a világom
Ha a könnyeimen át látom

2.
Súlyos könnyek
Cseppet nyögnek
Szerteszéjjel szétgörögnek
Szedném össze
Szégyenközve
A világnak csúfjára
Hogy mindenki meglássa!?
Ám az egyik meghasad
Vérző szárnyat bontogat
Égő szemet nyitogat
Benne látod önmagad!
Benne látod önmagad?

3.
Soha nem láthatod?!................Ne sírj lélek!
Soha nem hallhatod?!..............Ne zokogj, kérlek!
Soha nem érezheted?!..............Könnyed hiába ontod!
Soha nem gondolhatod?!.........Senki nem hallja a hangod!

Csitt, csöpp kicsiny lény, csitt! Csendesülj le egy kicsit.
Tövises ágból ágyat fonok, abba fektetlek téged,
S majd, ha tested sebei égnek, lelked aludni fog.
Csitt, csöpp kis lény, csitt! Álmodjál még egy kicsit.

4.
Esik?
Apró csepp gördül
Csöppen
Gurul üdén, fürgén
Koppan
Hopp
Kezemre pont pottyant egy
Esik??

Vagy talán…
Csak sírok…
Csendben
Érted?
EMBER!

5.
A bohóc
a porondon ült,
ruhája fodor,
pepita gallér,
csorba labda orr,
szeme festett fal,
lelke fehér hal,
mosolyog,
majd szépen beléhal.
Nyomott nyugtalanságot leplez
a vastag festékjelmez,
és míg szeme savval marja,
könnye sarka tapos rajta,
mégis játszik, kacag
unhatatlan, mindig monoton,
a folyton sáros porondon,
és lassan a lapos holdfény,
fémesre csiszolja lelkét.
Szegény, szerelmes emberbohóc!