Cadaverin
A kényszer hajt
Ő fél
Ő meg lő
Aztán ő lő
Ő meg fél
Két fél
De egyik sem egész
Mert mind azt hiszi
Hogy az egész bajt
A másik okozta
Az első követ ő dobta!
Ezt ki mondta?
Hogy is mondta?
Már ki tudja…
A rendszer kényszer
Ez hajt
Tátongó torkokból
Döglött hangmoraj
Miközben ordítja
Isten nevét torzítja
Ez a háború
Amikor a berobbant agyak
Hada háborog
Az elme borít
Borúra borút
Megvesz vegyszert,
Szerves fegyvert
És szakadt inakra súlyt
A dübörgő ég
A lágy zúzógép
Ahogy felszáll
Máris kaszál
Nem vár
Mert ahol az ember csak brancs
Ott a kapocs a parancs
És űz, hajt a kényszer
Hogy még egyszer-kétszer talán
Kijátszd a fáradhatatlan halált
Ám az idő robban
És a szédítő habban
A szív utolsót dobban
Szürke folyó
Kicsiny sárgolyó…
Folyik utánad
A félelmed
A tested
Nem éred meg az estet
Rád borult a háborúd
Nyakadba hullt a madár
„Jöjjön, aki rám vár!”
rikoltja
És a maradék fényt is kioltja.
De a karmából sosem enged
És a kényszer új kényszert szül benned…