Tépett jázmin
Szárazra sírt szemem,
emlékeim kusza összevisszasága,
mint megannyi szikrázó csillag
repkednek fejemben, szívem zsibbad.
A sűrű fájdalom fekete ég sötétjét
zúgó szelek viszik
irdatlan nehéz súlyt emelve,
a sorompót nem engedik.
"Ha volna két életem!" -
dalol a csend... az nem lehet...
a fájdalom újra zúgni kezd...
éles, szúrós csillagok... rossz álom ez.
Pünkösd kormos reggelére ébredek.
Esőtépett jázminbokor
illata halálod hírét viszi.
Kínzó hiányod eszeveszett
nyilalló fájdalma hasítja
teljes valóm,
drága, kedves emlékeden
mélázva-bukdácsolón
fényképek sorát nézem át.
Téged fájó, ájult gondolataim,
eszelős emléklámpásaim világítanak,
a buggyanó sírás rázza testemet,
mint megfagyott, zúzmarás ágat
a zúgó, jeges szelek,
tördeli a fájdalom lelkemet.
2015. május 22. - barátnőm hirtelen halála
