Versek                                                                                                            6

A régi ház


Szú-járta ajtó nyekken,
s megadja magát.
A szobában eltűnt idők emléke.
Vállamra ül a csönd,
némán peregnek a szavak.
A sarokban egy pók
bontja fonalát vissza a múltba.
Mállik a falról a gyermekkor.
Hallom: anyám hív raportra.
A padló réseiben megbújt egy kacagás.
Az ablakon becsurgó fény
varázsképeket vetít a falra.
A jelen a múltat falja.
A fény- szőtte hálón át, itt-ott
csupasz téglák néznek velem
farkasszemet.
Múltidézők.
Festetlenek.

 

 

versillusztráció - Mónos Jenő grafika

Czégény Nagy Erzsébet - ecsetvonások -