Boross Teréz Ilona

Bárhogy forgatom, bárhonnan is nézem az életem, csak azt látom, hogy Isten nagyon szeret. Át- meg átfonja életemet ez a Szeretet, mely maga Isten, lehengerel, magával sodor. Nem tudok nélküle élni.
Sokat kirándultunk a gyerekekkel Magyarország hegyein, dombjain, tájain. A békesség, az öröm szívembe költözött ahogy hallgattam az erdő csendjét, és gyermekeim szuszogását. Köszönet és hála volt bennem. Ahogy haladtam sokszor a nehéz kaptatókon felfelé ölemben,  karomban, vagy mindkettőben alvó gyermekemmel, azt gondoltam, hogy ez maga az élet, mely nagyon szép, sokszor nagyon küzdelmes, meredek, és nehéz, máskor könnyű, és vidám.
Az Örök-élet a hegy tetején vár...