Víz

Víz…

Hömpölygő folyóként mossa a partokat,
Megannyi kincset, meglepetést tartogat.
Van ami benne él, van amit csak éltet,
Hatalma van uralni a föld feletti létet.

Hol fakadó forrásvízként kristálytisztán ragyog,
Hol a gyermek önfeledten gázol bele gyalog.
Hol hatalmas hullámokkal vihart ver a tengeren,
Hol csak nyári zivatarként mutatkozik csendesen.

Víz! Te csodálatos, búzaföldet nevelő!
Ő az egyik legerősebb éltető erő!
Csörgedezz a patakokban, duzzadjon a Balaton,
Királynőként tündököljél, mint a legszebb amazon!

Sokszor bizony elfelejtjük, hogy a létezésed csoda,
Hogy nélküled milyen lenne, ne tudjuk meg soha!

Adorjányi Erzsébet
Author: Adorjányi Erzsébet

Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Csörgedezz a patakokban, duzzadjon a Balaton,
    Királynőként tündököljél, mint a legszebb amazon!”

    Kedves Erzsébet!

    Nagyon szépen írtál a vízről, mely nélkül, mint tudjuk, nincs élet.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »