Esti séta

szeptember 1st, 2013 Posted in Faragó Eszter | No Comments »

Akkor a szívem meghasadt,

s ezer csillaggá omlott széjjel

míg bandukoltam csöndben az utcán

s hiába vártam, jöjjön az éjjel,

 

hogy a hold bús sarlójára lépjek,

ahol senki se látja, mit viszek,

szerelmet, vágyat, és ábrándokat –

de egy villamos belecsengetett.

 

 

Lusta, vén törzsű fák alatt,

leloptál a holdról, most itt vagyok.

Boldog-boldogtalan így megyek,

s nem tudom, meddig maradok…

 

Apránként a csillagpor belep,

még küszködöm: menjek? Maradjak?

Szerelmed elbódít, elszáll a perc,

rab lettem, s a csend magával ragad.

 

Share

Bérces Anna: Te vagy az én párom

február 12th, 2012 Posted in Bérces Anna | No Comments »

Te vagy az én párom

Életem lettél. Egyek lettünk,
Egyszerre ver hevesen szívünk.
Tiéd  vagyok senki másé,
E  versem egy vallomásé.
Végzetem vagy s boldogságom,
Szerelmem, legnagyobb álmom.
Kezedben, már gyógyult szívem,
Hevesen szalad benne vérem.

Hogy mondhatnám el szépen,
Mit érzek itt beül éppen?
Miként kellene súgni a lelkemnek,
Hogy ne legyen vége e Édennek?
Ajkam néma s nem jönnek a szavak,
Pedig annyira imádlak s annyira akarlak.
Amikor szemembe nézel látsz engem,
A szemem, a szívem, lelkem, mindenem.
Szeretném, ha tudnád, nem is, mert akarom,
Hogy boldog vagyok, mert Te vagy az én párom.

 

Share