Pável István: Lala Főnök szólal

március 11th, 2013 Posted in Pável István | No Comments »

Születő törvény, meghótt az önkény!
Azzal szembesülhetsz, a patkóban a honatyák elvétve ülnek,
de addig nem sérül a frakció fegyelem,
amíg a tagok a jó gombot nyomják meg.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
Itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a munkavállalónak szemernyi joga megmarad!

Atya gatya, elveszett haza elhaló szava!
A Tisztelt Házban baromi gáz van!
A Munka Törvénykönyvvel
az alkalmazottat lökték örökre gödörbe!
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a munkavállalónak szemernyi joga megmarad!

Ki bánja, ki szánja, az ország lángja
egyre inkább formáz a parázsra!
E hon elfogyó számú fia és lánya
napi tizenkét órán át szolgál ám önként, idegen tőkét.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Fásult vezetéssel elvétve léptem a fékre,
nap mint nap reggel hétre az ország túlsó felére kellett érnem.
Szia diploma! Azt is megértem,
segédmunkásként küzdhettem serényen.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Ki veszi észre, a gyenge mint hullik térdre?
Míg éhezve gondol a kenyérre
elemi erővel vágyik olyan bérre,
amiből telik majd megélhetése egynegyedére.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Ó, ió, szió, tengermély-depresszió!
Századik önéletrajzom háeres kukában landol.
Elvadult arcom megtörten gyűrött,
az alkony hűvös, nehezen tűrök!
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Share